Arthur király a középkori Anglia legismertebb alakja. Népszerűsége nem most, a megannyi feldolgozásnak köszönhetően vált ennyire ismertté. Évszázadok óta népszerű, hiszen története különböző formákban újra és újra felbukkan. A legendás alak történetéről a The Conversation számolt be.

Arthur nem csak népszerű, de igencsak szívós alakja is az angol folklórnak.

Történetének gyökere valahol az 5-6. században található, de mind a mai napig képes elkápráztatni a nézőket és olvasókat. Talán a kőbe zárt kard, talán a kerekasztal lovagjai, Lancelot vagy a varázsló Merlin alakja - de valószínűleg ezek összessége, ami annyira vonzó a történetben. Csak az elmúlt 15 évben több hollywoodi film, számítógépes játék és könyv született a témában; nemsokára érkezik Guy Ritchie feldolgozása, a Bangor University pedig nemrég elindította az Arthur Tanulmányok Központját.

Talán kevesen tudják, hogy Arthur figurájának őse a középkori Wales kelta lakosaiig nyúlik vissza, akik még a szászok érkezése előtt éltek ezen a helyen. Az ekkor felbukkanó Arthur viszont még nem egy romantikus királyi figura - ami azt illeti, nem is király, és még kerekasztala sem volt; vagy legalább is nem olyan, amilyen a köztudatban él.

Egy tanulmány szerint a figura, akiről a hőst mintázták, valóban élt: uralkodó helyett inkább csak egy tábornok volt, Skócia déli részén és Northumberland környékén vívta csatáit, és egész életében Strathclyde-ban élt.

Nem ő tartotta vissza az angolszász megszállókat, és azt is elfelejthetjük, ahogy római lovassági öltözetben masírozik fel-alá Britanniában.

- nyilatkozta a jelenségről könyvet író Dr. Andrew Breeze. Valószínűbb, hogy egy romanizált északi brit volt, aki ugyan nagy csatákat vívott és valószínűleg rátermett vezető volt, de inkább más északi britek ellen harcolt, és nem egész Angliát védte meg seregével.

Ami a kerekasztalt illeti: kutatók néhány éve beazonosították az Arthur-legenda egyik legjellegzetesebb tárgyának vélhető helyét. Azt találták, egy római amfiteátrumban, Chester-ben gyűlhettek össze csata előtt Arthur és lovagjai. A kedélyes kerekasztal néhány hőssel körülötte viszont úgy néz ki, nem más, mint mese. A valóságban valószínűleg egy óriási, kör alakú faépítmény köré gyűltek a seregek vezérei, akik ezernél is többen lehettek.

Egy étkezőasztalnál tehát többre volt szükség, hogy mindenki körül tudjon állni a helyszínen.

Az Arthur életéről szóló első említés egy wales-i szerzetestől, Gildas-tól származik a 6. században - ő Arthur Mount Badon-nál aratott győzelméről emlékezett meg, de a nevét még nem említette. Az majd csak 3 évszázaddal később bukkan fel, a Historia Brittonum-ban, egy másik szerzetes, Nennius nyomán. Ő Arthurt "dux bellorum"-nak, katonai parancsnoknak nevezi, és felsorolja 12 csatáját is.

Még 3 évszázadnak kellett eltelnie, hogy Arthur a ma ismert alakjában, legendás királyként térjen vissza.Monmouth-i Gottfried és a francia Chrétien de Troyes írásaiban is különböző szerepben tűnik viszont fel. A wales-i történetekben Arthur egy harcos, az az ellenfél, akit minden más hősnek le kell győznie, ha naggyá akar válni. A korai francia regényekben viszont már ő az udvariasság mércéje - az epikus csaták ezekben már nem játszanak olyan jelentős szerepet. Monmouth-i Gottfried hozta vissza Arthur figurájában az eltökélt vezetőt, aki nem csak királlyá, de hódítóvá is válik - ekkor ugyanis ismét előtört a korabeli vágy egy nagy és erős nemzet iránt. Megszületett tehát a kedves király, aki ugyanakkor tökéletes vezető háborúban és békében egyaránt.

Könnyű észrevenni, hogy Arthur alakja mindig reflextál korra és nemzetre, ahol és amikor történetét újraírják.

Az Arthur-történetek újjáéledése a késői 19. században például visszahelyezte őt a nemzetközi kulturális térképre, mivel eltávolította az őt körülvevő történelmi aurát és nemzeti érdekeket. A britek és megszállók harca helyett ezek a sztorik inkább azokra az értékekre helyezték a hangsúlyt, amelyekért Arthur maga is kiállt a néphiedelem szerint. Ezt képviseli az Arthur-legenda egyik leghíresebb újkori feldolgozása, T.H. White Üdv néked Arthur, nagy király című könyve.

Ma az olvasók a megnyugvást keresik a múlt modelljeiben - értékeket, amikre ma is felnézhetünk, hősöket, akik követendő példaként szolgálnak. Arthur erkölcsi mérce, és látnoki vezető a mai nézőknek és olvasóknak - olyan vezér, amilyenre vágyunk, olyan, amilyen sajnos ma nem áll kormányok vagy országok élén.

Forrás: fidelio.hu

-Friss Média-