A honfoglaláskori (és annál is korábbi) magyarok a sztyeppei népekhez hasonlóan, életmódjukból fakadóan kiváló lovasíjászok voltak. Ezt tanúsítja a híres középkori fohász is: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”. Visszacsapó íjakat használtak. Az íjászat az államalapítás után sem tűnt el Magyarországról. Mindig is voltak könnyűlovas egységek, akik ezt a harcmodort folytatták, például a székelyek és kunok. Az íj egészen a végvári harcok idejéig használatban maradt.

Bár ma már csak sportolási céllal használnak íjakat, népszerűségük töretlen. Megyénkben is számos egyesület szervez örömíjász versenyeket. Kisvárdán immáron másodszor gyűltek össze a sportág szerelmesei. Két megye, Hajdú és Szabolcs versenyzői nyilaztak a kisvárdai homokhegyek között. Lehetett nyilazni hétfejű sárkányra, vagy egyfejűre. Volt, ahol királylányok is célponttá váltak, persze azért nem járt egy pont sem, hisz őket kellett megmenteni a sárkány karmaiból.

Az íj egyike a legősibb vadász- és harci eszközöknek. Ezt bizonyítják a csontból, kőből és szaruból készített kőkorszaki nyílhegyleletek, továbbá az Altamira-barlang paleolitikumból származó, íjazó alakokat ábrázoló barlangrajzai. A görög, a perzsa és a szkíta háborúk idején az íjak nagy szerepet játszottak a harcokban, de a sportágat versenyszerűen is űzték Krisztus előtt 700 körül.

A pusztai népek félelmetes hírű, összetett, merevszarvú, visszahajtó reflexíjai (köztük a honfoglaló magyarságé is) a modernizálódó Európában évszázadokra a feledés homályába vesztek. Az íjászat, mint sport és a szabadidő eltöltésének egyik formája Angliában, a modern sportok őshazájában fejlődött ki pontos szabályokkal és rendszerekkel; manapság a világ legtöbb országában versenyszerűen és szabadidősportként is űzik.

A rendezvényen a térség országgyűlési képviselője, dr. Seszták Miklós is részt vett.

- FrissMédia -