Dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró nagy sikerű könyve, az Így látják a magyarokat a világban újabb kiadással bővült. A Föld minden szegletét bejáró szakember újabb utazásokat tett a közelmúltban és ezeket az élményeit meg is írta. Így most kiderül, mit gondolnak rólunk a világban azokon a helyeken is, ahol még nem kérdezték meg a helyieket, hogyan látnak minket.

Ecuador volt az utolsó nagy utazás helyszíne, ahol a turisztikai szakember feltette a kérdést: mit gondolnak a magyarokról? Élményeiről mesélve a Retro Rádió adásában elmondta, hogy szerinte az ecuadori és a magyar rokon nemzet, számos közös vonásunk van, például az, hogy büszkék vagyunk a nemzeti kincseinkre, sajátosságainkra. Az ecuadoriak tudják, hol van Magyarország, sőt, az ottani utcákon rengeteg magyar Suzuki jár. Amikor Kiss Róbert Richard megkérdezte az egyik kísérőt, hogy ismer-e híres magyart, akkor olyat hallott, amire álmában nem gondolt volna, hiszen még tanulnak is róla az iskolában. Ő Olga Fisch, Budapesten született Anhalzer Olga néven, aki az ecuadori textilművészet legnagyobb alakja lett. Az indián motívumokat magyar motívumokkal kombinálta világhírű alkotásaiban. A második világháború elől menekülve az Ecuadori Képzőművészeti Iskolában kapott tanári állást, és a művészeti oktatás mellett magyaros és indián motívumokat ötvöző szőnyegeket kezdett szőni, annyira szépeket, hogy egy műgyűjtő kisebb vagyont ajánlott fel értük. Quitóban, a fővárosban nyitott is egy üzletet. Az indiánoktól megtanulta a motívumok jelentéseit, ő pedig megtanította őket erősebb csomózási technikákra. Óriási sikereket ért el, messzi földről jöttek a vevők, Olga Fisch neve pedig egész Ecuadorban ismert lett. Azt is sokan tudják, hogy magyar származású volt.

Katar is megismerhette a magyarokat, egyrészt, mert sokan dolgoznak náluk, másrészt pedig nagyjából másfél millió turista érkezett Katarba a katari foci vb-re és köztük is szép számmal voltak magyarok. A sivatagi emírségben szeretik a magyarokat, jó szakembereknek tartják őket, akik pedig hozzánk látogatnak el, azoknak is tetszik a főváros, maximum csak azt kifogásolják, hogy a Louis Vuitton üzlet nem 3 szintes, mint náluk.

Törökországban a magyarokat rokonként, kedves barátként kezelik, és a történelemrőlis egészen más elképzelésük van, mint nekünk. A turisztikai szakújságíró amikor rákérdezett török barátainál, hogy mit gondolnak a mohácsi csatáról, azt a választ kapta, hogy "A mohácsi csata az egy félreértés". Némi engedményt is ki lehet csikarni az árusoktól az alkudozás során, ha előhúzzuk a magyar kártyát, olyannyira szeretnek minket a törökök.

Az is kiderül a könyvből, hogy van, akinek Thaiföldön elsőre a maffia jut eszébe rólunk, mivel ő csak a thaiföldi magyar maffiáról hallott. Ez azonban a kivétel, sokan ugyanis már jártak Magyarországon, és a gasztronómia, az építészet volt az, amiket elsőként kiemeltek. Vicces történetekből is akadt bőven, mivel a rántott húsról lekerült a panír és a gulyásból megmaradt a krumpli az étkezéskor, de elmondható, hogy az ide látogató thaiok imádják Magyarországot.

Végül szó esett Svájcról is, ami meghatározó élmény volt az turisztikai szakújságíró életében, hiszen svájci nagybátyjánál tett látogatása inspirálta, hogy belevesse magát az utazás világába. Dr. Kiss Róbert Richard szerint alapvetően jókat hallott a magyarokról a világban, és azt üzente mindenkinek, hogy ennek tudatában is legyünk jó véleménnyel magunkról és szeressük magunkat olyannal, amilyenek vagyunk!