Riportunkban egyes szereplők nevét megváltoztattuk, ugyanis a félelem - az akkori esetek következményeként - ma is tapintható a településen, hiszen a lakosok úgy gondolják, hogy tettét az akkor 18 éves Mikike nem egyedül követte el.

2018. májusának utolsó csütörtökén, a szörnyű tett második évfordulóján a vádlottat vezetőszáron kíséri be a bíróság folyosójára egy fegyőr. A körülbelül 60-65 kilós, 160 cm magas, kigyúrt, tetovált alkarú vádlott somolyogva várja a tárgyalás megkezdését. Szemében a megbánás szikrája sem látható, mintha nem érezni át, hogy amit tett, az borzalom. Láthatólag azt sem fogta még fel az elméje, hogy tettének következménye akár 25 év börtön is lehet.

Erre a tárgyalási napra a dr. Bodnár Zsolt bíró vezette tanács kilenc tanút idézett be, akik közül végül csak hárman jelentek meg. Köztük a vádlott nevelőapja, aki kisgyermek korától 15 éves koráig nevelte „Mikikét”, mivel az anyja elhagyta, a „könnyű pénzkeresés útjára lépett” - hangzik el a fehérre festett tárgyalóterem rideg valóságában. Az apja meg hároméves börtönbüntetését töltötte akkortájt – jegyzi meg rezignáltan.

Mint később Szamossályiban megtudjuk az apától, halálos közúti baleset okozása miatt kapott három évet - amit vezetéstől való eltiltás hatálya alatt követett el. A balesetben a vádlott nagyapja halt meg.

A vád

Nyereségvágyból elkövetett emberöléssel és életveszélyt okozó testi sértés kísérletével vádolja az ügyész Mikikét, aki a vád szerint 2016 májusában előbb vascsővel agyonvert egy helybéli asszonyt, majd ugyanezen a napon kalapáccsal támadt egy férfira, aki súlyos- életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az utóbbi eset sértettje a támadás után fél évvel halt meg, míg az asszony a támadást követő harminc másodpercen belül. Hozzátartozik az ügyhöz, hogy az orvosszakértő szerint nem volt ok-okozati összefüggés a támadás és kőműves férfi későbbi halála között.

Az áldozat

A 61 éves Fásiné férje halálát követően szinte kihívta maga ellen a sorsot. Életmódja sokak számára megbotránkoztató volt. Beceneve: „sikoly”. A helyiek rendszeresen alkoholt fogyasztó, elhanyagolt külsejű, ugyanakkor rendkívül jólelkű, pénzét két kézzel szóró, az élettől megkeseredett nőként írták le. Egyesek szerint ha valaki kért tőle pénzt, ő adott neki. Ugyanakkor azt is elmondják, hogy életmódja miatt több alkalommal mentőt kellett hozzá hívni, mivel az utcán találtak rá eszméletlen állapotban.

Az áldozat életvitele miatt egyetlen fia megszakította vele a kapcsolatot, miután nem tudott rá hatást gyakorolni. Kényszert meg nem lehetett alkalmazni – mondja az áldozat anyósa, aki a menye közvetlen szomszédja volt. A 80 év körüli asszony elmondása szerint nem nagyon beszéltek egymással, „nem volt kivel beszélni”. „Az a fiú” több alkalommal volt a menyénél, de ő úgy emlékszik, hogy soha nem egyedül, hanem ketten-hárman mentek.

A tragédia napján, délelőtt még veszekedett a postáról véres fejjel hazatérő menyével „Orvoshoz kell menned” - emlékszik vissza az anyós arra a napra. De hasztalan volt a kérlelés, menye inni akart. A későbbi áldozat sérüléseit mások is megerősítették, plasztikusan leírva az akkori állapotát: arca kék-zöld foltokkal borítva, haja vértől összecsomósodott, ruhája foltokban vastagon vérrel átitatott. Mint mondták, láthatóan súlyos trauma érte a fejét egy állítólagos eséstől. Pont állapota miatt sehol sem szolgálták ki, minden kocsmából hazaküldték. „Orvoshoz kell menned” – mondták neki hasztalan.

A gyilkosság pénteken 13 óra 30 és 16 óra közötti időben történhetett, ezt támasztja alá az egyik, általunk felkutatott környékbeli lakó, aki elmondta, hogy abban az időben kutyaugatásra lett figyelmes. „Tudja, milyen az, mikor fognak a kutyák”. Egyértelmű volt, hogy az áldozat két kutyája „valakiket ugatott”, de ő a sövénytől nem látott semmit – mondja.

Az áldozatot anyósa és a gondozó másnap délelőtt találták meg vérbe fagyva. Egy vascsővel olyan erővel vágták fejbe, hogy a koponyája kettényílt. Az elkövetés brutalitására jellemző, hogy miután az áldozat földre került, még több ütést mért rá a gyilkosa. A vascsövet soha nem találták meg, noha nagy erőkkel kutatták át a szóba jöhető területet. Egyesek véleménye, hogy a Szamosba került - lévén, hogy a tett helyszínétől nincs messze a folyó.

Ekkor már Mikike bűnügyi őrizetben volt, ugyanis a gyilkosság napján, pénteken 19 órakor a szembe szomszédjához ment be lopás szándékával, mert elfogyott a pénze. Csakhogy Micskei bácsi felismerte támadóját. Mikike ekkor menekülőre fogta a dolgot és „védekezésként” a vádlott szerint üveggel, az ügyész szerint kalapáccsal támadt a kőművesre. A bácsi gyógyulása 2-3 hónapig tartott. A falubelieknek többször azt mondta, hogy „Mikike nem egyedül volt, vele volt a sánta is.”

Visszatérve a vádlott nevelőapjának tárgyalóteremben elhangzott tanúvallomásához: Mikike "rendes fiú volt", addig amíg ők nevelték, iskolába járt, rendesen viselkedett. Az egyébként választékosan, illemtudóan beszélő, hat évig közmunka-programban szociális gondozóként foglakoztatott férfi kételkedik nevelt fia bűnőségében. Ha nem ivott, nem gyógyszerezett, jóravaló gyerek volt – nyilatkozza bírói kérdésre. A „fiam” akkor tért rossz útra amikor elkerült tőlünk és „Mancihoz”, a nagymamájához költözött. Ott nem voltak szabályok, kötöttségek. Ekkor kezdődtek az alkohol- és kábítószer-gondok.

Megjegyzendő, hogy erről a falu lakosságának véleménye finoman szólva is igen csak eltérő. Van, aki agresszívnek írta le Mikikét, ugyanakkor meggyőződésük az embereknek, hogy a fiú nem egyedül volt azon a tragikus napon.

Szerelméért mindent?

A kusza ügy akkor vesz különös fordulatot, mikor a bíró egy női nevet említve kérdezi a nevelőapát, hogy ismeri-e az illetőt. Persz -, hangzik a válasz: „az öcsém élettársa.” A tárgyalóteremben érzékelhetővé válik a feszültség, mikor a bíró rákérdez, hogy tud-e róla, hogy a nevelt fia szerelmes a testvére élettársába. „Annyira szerelmes az Ivettbe, hogy érte mindenre képes, akár mindent el is vállal miatta” – idézi a bíró Mikike korábbi vallomását.

Meglepő módon, miközben a megyében sorra zárnak be a kocsmák, a 600 lakosú Szamossályiban három is fenn tud maradni. Ez annak köszönhető, hogy a településen viszonylag nagy az átmenőforgalom – magyarázza az Éva presszó tulajdonosa, aki megdöbbentő dolgokat, részleteket mesél arról a napról.

Folytatjuk...