Az Öreg-Túr ölelésében, az Erdőháton fekvő településre Kölcsére trópusi hőségben autózunk. A reggeli után nemsokkal érkezünk, mintegy 50 lurkó, korukat tekintve 10-től 20 éves leányok és legények nevetgélnek a hűst adó ősrégi fák lombkoronai alatt. Van köztük olyan, aki szinte itt nőt fel, hisz a 18 év lefogása alatt talán három alkalommal nem vett részt a közösségformáló eseményen. Dávid ma már orvostanhallgató és büszkén meséli, hogy az egykori táborozóból az idők folyamán táboroztató lett.

Erika, a tábor kitalálója mesél a kezdetekről: kényszer szülte az ötletet, lévén, hogy történelem-orosz szakos tanárként a nagy átalakulási folyamatok eredményeként nem volt szükség a tudására, hisz’ megszüntették az orosz nyelv oktatását. Ezt követően kezdett el szociális területen dolgozni. Hátrányos helyzetű gyermekek mindennapjait egyengetve szembesült az olykor kegyetlen valósággal. Az ötlet hamar támogatókra talált. A tanárok, papok, művelődésszervező, informatikus által kiegészült csapat hamar megszervezte a kölcsei tábort. Erika párjának Attilának a feladata, hogy ne legyen korgó, éhes gyomor a táborozók közt. Ildikó, aki hivatása szerint művelődésszervező, a kézműves foglakozásokat szervezi, Pisti - aki nélkül gyakorlatilag megállna az élet - a táborban adódó minden gondot megold egy szempillantás alatt. Hajni a tábor „sajtósa” párjával, Bécivel csatlakozott a csapathoz nyolc éve, és itt van Szilvia, aki a csengő-pengő ötletgazdája. De a 18 év alatt alkalomadtán tanárok is besegítettek, hogy élményekkel gazdagon térhessenek haza a lurkók.

A tábor ereje, s egyben varázsa abban rejlik, hogy lebomlanak a társadalmi és egyéb különbségek. Itt egy vagy a sok közül, egy gyermek, aki el tud fogadni mindent, ami más, ami nem olyan, mint ő. Mert a gyermek alapból így van kódolva, számára nem létezik különbség. A 18 év során itt megfordult gyermekek megtanulták egymást tisztelni. Megtanultak szeretni, és ezt ki is tudják mutatni. Igaz, ehhez apró fortélyokra is szükség volt, hogy a lurkó magától érezzen rá embertársai varázsára.

És hogy egy gyermek hogyan emlékszik vissza az itt eltöltött napokra? Talán az mindent elárul, hogy egyikük élménybeszámoló dolgozatában csak a kölcsei táborról oldalakat töltött meg, miközben a Korfun eltöltött egy hétről egy sort sem írt.

Csütörtökön végleg bezárja kapuit Vágyomvilág, ugyanis a helyet, hova 18 éven át visszajártak, a tulajdonos gazdasági okok miatt eladja. A tábor ötletgazdái is megfáradtak a 18 év alatt, de mint mondták: minden vég egy új kezdete, így bizakodva tekintenek a jövőbe.

Vágyomvilág ez, mert jó lenne egy olyan világban élni, ahol az elfogadás-befogadás hétköznapi, megszokott cselekedet lenne.

A tábor szervezői, s mindazok, akik így vagy úgy részesei voltak a 18 éve elkezdődött kalandnak, többek, jobbak lettek.

Mindezt, hogy érték el? A videóból megtudhatja.

- FrissMédia -