Az már az előkészítő ülésen világossá vált, hogy a terhelt nem tesz vallomást és nem ismeri el a rá rótt bűncselekményt. Rövid nyilatkozatában arra utal, hogy ő bizony nem bántotta a nőt, csak lehúzta az ágyról, majd otthagyta. A bizonyítási eljárás lefolytatása így elkerülhetetlenné vált. A vád minősített emberölés, az ügyész mértékes indítványa 17 év fegyház. Ha elfogadta volna a nő, akkor nyugdíjas éveit is a börtön falai közt élné le. Hogy jól döntött-e, az majd szeptemberben kiderül, amikor is a tervek szerint dr. Gunyecz Zoltán törvényszéki bíró mérlegre teszi a tárgyalásokon elhagzottakat.

Az emberölés alapesetben 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Azonban az ügyész a nyomozás során beszerzett adatok alapján úgy ítélte meg, hogy a sértett alkoholos befolyásoltsága miatt védekezésre képtelen állapotban volt. Ez minősítő körülmény és több plusz évet jelent a terhelt számára, így akár 25 év vagy életfogytig tartó szabadságvesztés is lehet az ügy kimenetele.

A férj próbálja menteni az asszonyt

A mai tárgyalás első tanúja a vádlott férje, aki bár jogszerűen megtagadhatta volna a vallomástételt, azonban ezzel nem élt. A emberölés óta eltelt közel egy év azonban "megszépítette" a férfi emlékeit, illetve bizonyos részek a fejében a feledés homályába süllyedtek. Mint kiderült, a férfinél az alkoholos befolyásoltság amolyan normál, hétköznapi állapot. A faluban a róla kialakult vélemény nem túl hízelgő, szoknyapecér hírében áll. Azonban az tényként kezelhető, hogy a férfi nem agresszív, még akkor sem volt az, amikor az asszonya rajtaapta és az jól helyben hagyta.

"Az én férjem, azt csinálok vele, amit akarok" - mondta a feleség egy idegennek, amikor a férjét ütlegelte a nyílt utcán. Az eset azon a szombati napon történt, amikor a nő megfojtotta a férje szeretőjét.

A férj a rendőrségi kihallgatáson gyakorlatilag a feleségét okolta a szeretője haláléért. A tárgyaláson azonban már homlok egyenest mást mondott. "Nem bántotta az asszony, csak lehúzta az ágyról, de akkor már nem is élt" - mondta. Sőt, a férfi azt állította, hogy a nő nagy valószínűséggel már jóval korábban halott lehetett: nem lélegzett, megnéztem, de meg sem moccant. A megnézést még három alkalommal megismételte, még vasárnap is visszament, hogy nincs-e változás. Nem volt, a nő állítása szerint minden kétséget kizáróan halott volt. Ennek ellenére nem hívott segítséget, csak az egyik lányának szólt. A nő élettelen testét végül hétfőn a munkaadója kérésére a helyi polgárőr vezető találta meg.

A tanú szavahihetősége enyhén szólva megkérdőjelezhető, de talán a nyomozás során tett vallomása fedi a valóságot. Amiben biztos, hogy nem hazudott: nem létesített aktust a szeretővel azon a napon - legalábbis az orvosszakértő a férfi vallomását alátámasztotta.

A bíró meghallgatta az igazságügyi elme- és pszichológus szakértőket is. A nő agresszív hajlamához nem fér kétség, ami sok esetben önmaga felé is irányul. Önbecsülés hiánya jellemzi a nőt, a megaláztatás, hogy a férje rendszeresen megcsalja, elviselhetetlen gyötrődést okoz neki. Ez verbális, nonverbális agresszióhoz vezetett, egyértelműen acting out cselekedet.

A nap talán legfontosabb tanúi az az orvosszakértő páros volt , akik a halál okára adtak egyértelmű, minden kétséget kizáró magyarázatot. Ezzel gyakorlatilag rövidre is zárták a védelem azon álláspontját, hogy a nő talán a saját hányásába, betegsége okán fulladt meg.

Manapság ritka, de az orvosszakértő már a helyszínen elkezdte az adatgyűjtést. Már akkor világossá vált, hogy a nyakon, az arcon és a fejen található pontszerű vérzések rendszerint a fulladásos halálra utalnak. E vérzések helyének, kiterjedésének, színének és alakjának gondos leírása segítséget nyújt a későbbi differenciáldiagnosztikai megállapításhoz.

A boncolás végül megerősítette a helyszínen feltárt erőszakos halál mikéntjét. A sértett nyelvcsontja eltört, a nyak terület feltárása a bőr alatt, legalább ötrendbeli fizikai behatást rögzített, ami egyértelműen a fojtás tünetegyüttesének felel meg. Vagyis kézzel megragadta a terhelt az áldozata torkát és addig szorította, amíg meg nem halt.

Dr. Kruták Gyula ügyész kérdésére a szakértő elmondta, hogy védekezésre utaló sérülések nem voltak az áldozaton, ami nagy valószínűséggel a sértett jelentős ittasságának volt köszönhető. Az áldozatnál a halál beálltakor közel a mérgezési szinthez, 4,7 ezrelékes véralkoholszintet mértek, ami felszálló ágban volt. Ezt a vizeletben mért alkoholszintből lehet tudni. A kérdéssel egyértelművé vált, hogy a nő védekezésre képtelen állapotban volt, azaz megállhat a minősítő körülmény.

Az ügy bizonyítási eljárása szeptemberben folytatódik egy tanú vallomásának ellenőrzésével, aki a tárgyaláson a jog adta lehetőséget kihasználva megtagadta a tanúvallomást. Azonban ha megfelelően figyelmeztették a nyomozás során tett vallomása előtt, az akkori vallomása beemelhető a bizonyítékok közé.