A Seuso-kincs barbár kortársai című kiállítási anyag Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vonatkozású, de ezeket az ékszereket korábban soha nem állították ki itt, megtalálásuk után rögtön a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti és numizmatikai gyűjteményébe kerültek - mondta az esemény megnyitóján Rémiás Tibor, a nyírségi megyeszékhely múzeumának igazgatója. Aki arról is szólt, hogy a két külön egységből álló tárlattal régészeti és történeti "összeköttetést" teremtenek a hun és római birodalom között.

A Barbaricum - a honfoglalás előtti időben az ókori Rómának a Kárpát-medencében Dunától keletre eső - területéről előkerült régészeti leletek között a hunok korabeli szövetségeseitől származó ötvösmunkákat állítanak ki. A Bereg vármegyéből származó leletek az ormódi Seuso-kincs "unokatestvéreként" láthatóak, rokonságuk annyit jelent, hogy döntően a késő római császárok érmeiből, valamint pénzek, ékszerek töredékeiből és olvadékaiból állnak össze - ismertette a részleteket Rémiás Tibor.

A Seuso-tárlatról szólva a múzeum vezetője elmondta: eddig csaknem 14 ezren regisztráltak a kiállításra. Az érdeklődők három hétig tekinthetik meg a tárlatot előzetes regisztrálást követően, amit a www.seuso.josamuzeum.hu oldalon tehetnek meg.

A különleges kiállítás másik részét az úgynevezett gelénesi leletek képezik. A vitrinekben egyebek mellett két gránátkő-betétes aranyfibula is megtekinthető, amelyeket valószínűleg a barbárok készítettek. Egy másik tárolóban egy csaknem teljes síregyüttest mutatnak be; a férfi az orosi, a női a barabási sírleletként vált ismertté.

"Kimagasló jelentőségű a Seuso-kincs európai kultúrtörténeti jelentősége" - mondta a megnyitón Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, majd hozzátette: a fennmaradt 10-12 nagyobb római, késő római ezüstkincs-leletnek az egyik legnagyobb és legértékesebb együtteséről beszélünk. Úgy kell elképzelni, hogy ha csak a súlyát tekintjük a kincseknek, akkor a harmadik helyen áll a meglévő leletek között. Ha az esztétikai megformálását, a kifinomultságát, az igényességét nézzük, akkor valószínűleg ez a legszebb.

A Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszából származó kincslelet. Nevét a vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki valószínűleg a Római Birodalom latin és görög kultúrán nevelkedett gazdag elitjéhez tartozott. Nevét más történeti forrás nem őrizte meg, de elképzelhető, hogy a hivatali apparátus tagjaként vagy a hadsereg tisztjeként császári szolgálatban állt. Családjának vagyonához nemcsak ezüstedények, hanem egy Balaton környékén fekvő nagybirtok és villa is hozzátartozhatott.

A kincs darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. Tulajdonosa - feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve - a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el. A ma ismert együttes tizennégy nagyméretű ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették.

A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén, majd illegális körülmények között jutott ki az országból. A magyar kormány a Seuso-kincs első hét darabját 2014-ben, a második felét tavaly nyáron szerezte vissza. A Magyar Nemzeti Múzeum vándorkiállítása 2017. október 29-én indult országos körútjára. Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Kaposvár, Kecskemét és Miskolc után a nyírségi megyeszékhely múzeumában látható utoljára az országjárás keretében a páratlan kincslelet - ezt követően a Seuso-kincs a Magyar Nemzeti Múzeumban lesz majd látható egy bővített kiállítás részeként.

- FrissMédia -