Van egy színész, aki szó szerint a saját bőrét vitte a vásárra, hogy egy darabot színpadra állítson. Ez tényleg világszám!

Salinger Gábor egyszerre színész és kaszkadőr. Most úgy alakult a helyzet, nem kaszkadőrként vállalt kockázatot, hanem saját színházi produkciót hozott létre, egy számára fontos témáról szóló színdarabra költve a kaszkadőrként is megkeresett pénzét.

Salinger Gábort évek óta érdeklődik a holokauszt irodalom iránt. Így akadt rá Zsolt Béla Kilenc Koffer című könyvére, ami a magyar holocaust irodalom egyik remeke. „ Ha valakire azt lehet mondani, hogy az élete kész regény, hát akkor Zsolt Béláé az volt. Ebben a művében a nagyváradi zsidók deportálását írja le, mint szemtanú, kíméletlen, megrázó őszinteséggel, ma is érvényes morális kérdéseket boncolgatva.” – így Salinger Gábor. A színpadi változat Schallinger Richárd író keze munkája, a színpadra alkalmazásban pedig Szabó István Oscar díjas filmrendező segített a tanácsaival.

Salinger Gábor ezúttal színészként vállalt kockázatot azzal, hogy Zsolt Bélát kelti életre, javarészt egy monodráma főszereplőjeként. Egy kaszkadőr vakmerőségével fogott bele ebbe a művészileg újszerű produkcióba, ahogy annak finanszírozásába is. Ha szabódva is, de kérdésünkre nem tagadta, hogy az előadás létrehozásához a többmilliós költségnek csak egyharmadát segítette egy támogató, a többit a családjával együtt ő fizette. Mélyen a zsebébe nyúlt, mert meg akarta mutatni azoknak is a Kilenc Koffer című művet, akik nem olvasták, de színházkedvelők.

Az első visszajelzések bíztatóak. A budapesti Bálint Házban már három előadást tartottak telt házzal és nagy sikerrel, áprilisban még egy újabb előadás lesz. Salinger Gábor szerint ez csak a kezdet, amelyet több vidéki előadás követhet a magyar zsidóság deportálása 80. évfordulójára emlékező programsorozat keretében.

Nem színikritikát írunk, de sokat elárul, hogyan fogadta a monodrámát a közönség. Az utolső mondatot egy percnyi néma csend, mondhatni döbbenet fogadta, utána jött akirobbanó taps. Talán ezt hívják katarzisnak.

Salinger Gábor neve a művészvilágban és azon túl is ismerősem cseng. Évtizedekig játszott a Vígszínházban, imádták a gyerekek is, például a Dzsungel könyvében vagy ezerszer alakította Buldeót, a vadászt, váltott szereposztásban.

Amiben viszont párját ritkítja Salinger Gábor, hogy egyszerre színész és kaszkadőr. A film világában mondhatni nemzetközi kaszkadőr karriert futott be. Dolgozott többek között Jan Reno-val, Sylvester Stallone-val és Antonio Banderas-szal is. A filmforgatások során sok veszélyes jelenetben szerepelt, verekedett, autós üldözéses jelenetekben borult és gyulladt meg, nagy magasságokból zuhant alá. Ilyen volt az is, amikor Bezerédi Zoltán helyett esett le egy hídról.

Salinger Gábor elárulta, szakmabeliekkel, azaz kaszkadőrökkel szívesebben küzd meg a forgatásokon, mint filmsztárokkal. A kaszkadőrök, ha úgy adódik, beleállnak a pofonba, a sztárokkal viszont vigyázni kell, még hozzájuk érni sem szabad, csak mímelni kell a verekedést. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok profi módon műveljék a szakmát, ezért kaszkadőrképző iskolában is tanít.

+FOTÓ