A menetelők között találkozhatunk pedagógusokkal, szülőkkel, sportolókkal is, akiket egy egészségügyi csapat kísér az úton. A téli időszakban megtett 100 kilométer kis ízelítőt ad azokból a nehézségekből, melyeket a katonáknak és honvédeknek kellett kiállniuk, legyengülve a több mint 2000 kilométeres hazafelé vezető úton. A honvédsulisok ennek a távnak a 10 százalékát teszik meg két részletben. Az első 100 kilométer valódi téli viszonyok közt zajlott – hófúvást, fagy és jég – a mai 100 kilométeres gyaloglás kellemes tavaszias időben indult útnak.

A menetindító megemlékezésre a Hősök Emlékszobránál került sor. Érdekessége Ősz Nemes György szobrász alkotásának, hogy 1923-ban készült el, majd 1988-as felújítását követően egészítették ki a II. világháborús hősök neveivel négy hatalmas, vörös gránitlapon, ugyanis addig Nyírbátorban nem volt II. világháborús emlékmű.

A megemlékezésen jelen volt több iskola tanulóközösséggé önkormányzati vezetők, valamint a térség országgyűlési képviselője, dr. Simon Miklós, aki emlékbeszédében köszönetét fejezte ki a honvédsulisoknak, hogy ebben az évben Nyírbátorból indul el a második 100 kilométeres emlékmenet. „Mikor a Don nevet meghallja a lelkünk kesereg” mert nagyszüleink rengeteg véráldozatot hoztak a II. világháború során. „Különösen a Donnál” – fogalmazott a képviselő.

Báthori Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István múzeumának igazgatója beszédében úgy fogalmazott: „vannak a történelemnek brutális pillanatai, amelyek kísérői több évtizednek, évezrednek. Ezek a háborúk.” Tőlünk függetlenek. Hozzánk tartoznak. Ha tetszik, ha nem!

Nyírbátorban volt a magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred laktanyája. Az egykori nyíregyházi és nyírbátori laktanyák katonáiból álló gyalogezred 1920-ban alakult, az országhatárok változása miatt megszűnt munkácsi és szatmári ezredek jogutódjaként. A nyírségi ezredet nem a II. magyar hadsereg csapatrészeként vezényelték ki a Don-kanyarhoz, hanem úgynevezett "felváltó alakulat" volt, 1943. októberében és novemberében vonult a frontra, s vette át az ottani harci körzeteket. Az alakulat katonái a harctéren kapták meg a leváltott zászlóaljak fegyvereit, s kapcsolódtak be az ütközetekbe.

A menet résztvevői a 2. magyar hadsereg katonái, a Don-kanyar mellett 1943 januárjában hősi halált halt, eltűnt, fogságba esett, megsebesült emléke előtt róják le tiszteletüket.

Kovács Zsuzsanna, a Honvédsuli Egyesület elnöke elmondta, hogy minden szakasz végén egy-egy település fogadja őket, ahol mindig nagyon örülnek a menetelő fiataloknak. Van olyan település, ahol megszállnak az este végén, ilyenkor közös focizással színesítik az estéket, ami mindig nagyon emlékezetessé teszi az együtt eltöltött időt.

Az emlékmenet záróeseménye különleges, mert ez lesz az idei országos doni túra zárórendezvénye, díszlövésekkel tisztelegve a hősök előtt, az érintett települések képviselői felhelyezik a szalagjaikat arra a csapatzászlóra, amelyet a megyei önkormányzattól kaptak, és amely másolata az eredetinek. A záróünnepségen kapják meg a ment résztvevői a Zrínyi kiadó gondozásban nemrég megjelent Illésfalvi Péter hadtörténész által írt Hősök Naptára című kötetet.