Fogságban nagyon nehezen szaporodnak, így hatalmas öröm és szakmai siker, hogy idén ismét született egy életerős kölyök. Annál is inkább mert az IUCN vörös listája szerint állományuk drasztikusan csökken természetes élőhelyükön.

A jelenleg 7 hetes utód szürke bundával látta meg a napvilágot és az első hetekben teljesen magatehetetlen volt, a szemei is csukva voltak. Ebben az időszakban Ting-ting, az anyaállat szinte egész nap a kicsinyével töltötte napjait, most már azonban csak a szoptatáskor keresi fel őt.

A már vörösbundás kölyök rekordgyorsasággal növekszik és szülei miniatűr mása. Egyre érdeklődőbb a külvilág iránt is, így a szerencsésebb látogatók már láthatják a szülőkkel közös kifutóban.

A vörös macskamedve (Ailurus fulgens) néven is ismert állatok a Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban élnek, 2000-4800 méteres magasságban. Bundájukat hosszú durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja őket a hideg és nedves környezetben. Bozontos hosszú farkukat fejpárnának vagy takarónak is használják.

A vörös macskamedve név az állatok medvére emlékeztető külsejére utal, ráadásul ugyanolyan jól másznak fára félig behúzható karmaik segítségével, illetve nyalogatják magukat tisztára, mint a macska. Táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is.

A mellső végtagjukon hat ujjuk van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel, így könnyedén le tudják szakítani a bambuszhajtásokat.

A nap bármely szakában aktívak lehetnek, de főleg alkonyatkor járnak táplálék után. Átlagosan a napnak csupán alig a felét töltik ébren, ami feltehetően az alacsony energiatartalmú táplálékhoz való alkalmazkodás miatt alakult ki.

Jelenleg alig 10.000 egyed él vadon, számuk az utolsó 50 évben körülbelül 40%-kal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt.

- FrissMédia -