„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jelenések 3,20) – hangzott el a bibliai igerész nagytiszteletű Szalay Konttól, a Szatmári Református Egyházmegye esperesétől. Igehirdetésében kiemelte azt, hogy mennyire fontos az adventi csendesség és az egymásra való odafigyelés között a lélekben való feltöltekezés is.

Köszöntőjében Kovács Sándor országgyűlési képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad engednünk annak a magatartásnak, amely a keresztyén kultúránkat veszélyezteti, hiszen nemzetünk megtartó erejét éri támadás ilyenkor. Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, a Mátészalkai Járási Hivatal vezetője köszönetet mondott a fogadó egyházmegyének és a helyi gyülekezetnek, hogy egy ilyen rangú ünnepségnek vállalta a házigazda szerepét. Beszédében elsősorban a krisztusi küldetés betöltésére és a nemzeti összetartozásra fektette a hangsúlyt.

Az istentisztelet és a köszöntő gondolatok után a Milotai Nyilas István-díj átadására került sor, melyet idén a világi tisztségviselők közül Lezsák Sándornak, a Magyar Országgyűlés alelnökének adta át Szalay Kont esperes, Fülöp István elnök és Kovács Lajos, Nagyecsed város polgármestere.

Laudációjában Végh Balázs Béla, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület alelnöke, egyetemi docens kiemelte, hogy Lezsák Sándor már a kilencvenes évek eleje óta támogatja a szatmári térséget látható jegyekben és szellemi értelemben is.

Ünnepi gondolataiban a díjazott köszönetét fejezte ki, hogy bár ő katolikus, hitben járó ember, mégis egy protestáns csoport az, aki számon tartja a Szatmárért folytatott nemes küzdelmeket és örömteli pillanatokat egyaránt.