INTERJÚ
Két szezon között a Várdáról - szókimondó interjú Révész Attilával
Kisvárda elsőosztályú labdarúgó csapatának elmúlt szezonjáról, illetve a következőről kérdeztük Révész Attilát. A sportigazgató üdítően őszintén beszélt szereplésről, utánpótlásról, anyagi lehetőségekről és a szurkolók szerepéről is. Az első kérdéssel rögtön a téma közepébe csaptunk.

- Miért váltották le az edzőt, Supka Attilát a sikeres szezon után?

- Nem leváltás volt: nem hosszabbítottunk vele. Ez jelentős különbség. Sokan tévedésben vannak, a klub sikere nem csak az edzői munkának köszönhető. Nekünk minden évünk sikeres, nem csak ez az egy. Ez egy olyan tízéves fejlődési folyamatnak köszönhető, amely szinte példa nélküli Magyarországon. A negyedik vonalból az I. osztály elejére küzdötte fel magát a csapat, és az út során nagyon sokat tanultunk olyan szakemberektől, külsős, magyar és külföldi játékosoktól is, akik valamilyen tudást behoztak a klubba. Mi ezt a tudást elraktároztuk és ebből építkezünk. Minden egyes személynek megköszönjük a segítségét. Most egy új szemléletmódot, új kultúrát szeretnénk megtapasztalni, a klub javára fordítani.

- Milyen fajta szemléletmód, illetve kultúra ez?

- A klubnak van egy úgynevezett technikai periodizációs szisztémája, amelyet én honosítottam itt meg már 10 éve. (Ennek lényege, hogy futballt csak futballal lehet tanítani, a képességeket komplex módon, egymással összefüggésben kell fejleszteni - a szerk.) Ezt a vonalat mindenképpen szeretnénk továbbvinni, ettől nem térhetünk el. Ez egy olyan képzési rendszer, amely a nyugati világban jól működik. Nálunk kicsit idegen volt, de mint a példa mutatja, működőképes. Azok a kollégák, akik a klubnál dolgoznak, már ezt az elvet vallják. A rendszer kitalálója Vitór Frade professzor, és a portugálok, Mourinho vagy Vítor Baia ezeket az elveket nagyon jól képviselik és tanítják, akárcsak Brandon Rogers. Mi most Portugáliából hozunk szakembereket, akik a legkisebb kortól ezzel a filozófiával és tanítási módszerrel ismerkedtek. Bízunk benne, hogy tudnak még nekünk is újat mondani. A teljes akadémiánk képzését is ez alapján folytatjuk. Szentes Lázár, aki korábban Portugáliában is sokáig ténykedett, tanítja ezt az edzőkollégáknak és ezáltal a gyerekeknek. Szeretnénk az NB I-es csapat élére is a gyakorlatban ilyen szakembert alkalmazni, Joao Janeiro vezetőedző személyében. Supka Attila nagyon jó volt, de amikor a nehezebb időszak után nem engedtem el, mindenki azért háborgott, miért nem. Most viszont azért, hogy miért igen. De mi tudjuk, hogy mit miért csinálunk, és ez a legfontosabb.

- Akkor megnyugodhatunk mi, szurkolók. Ön mikor nyugodott meg abban, hogy biztos a bennmaradás? Mi volt az a pont, amikor már hátradőlhetett?

- Akkor, amikor elindult a szezon. Már akkor tudtam, hogy az első ötbe kell kerülnie a csapatnak, ez is volt a célkitűzésünk. Ha a középső időszakban egy kicsit többet vagyok a csapat mellett, amit az Akadémia élete akkor nem tett lehetővé, talán nagyobb az eredményességünk is. De ne legyünk elégedetlenek. Tulajdonképpen a Budapest Honvéd meccs volt a vízválasztó. Amikor az utolsó utáni pillanatban sikerült gólt szereznünk, akkor úgy éreztem, hogy azzal egészen biztos a bennmaradás, és innentől kezdve fölfele is kacsinthatunk. Azt követően viszont volt egy nagyon fájó vereség az Újpest ellen, melyet egyértelműen a szakmai stábnak a nyakába varrtam. Ekkor már egyértelműen úgy állt, hogy megköszönjük a munkájukat, de próbáltuk a vezetéssel közösen azt az álláspontot képviselni, hogy egy évig legalább a stáb húzza ki. Bár ez Magyarországon roppant ritka, ha jól emlékszem, 13 szakvezető-váltás volt a 12 csapatnál. Sajnos, az edzőszakma ilyen, nem csak nálunk. A Ferencvárost leszámítva nem is nagyon tudok olyan edzőt, mondani, aki végigvitte a bajnokságot.

- Az imént említette a felfelé kacsintást. Megfordult a fejében egy nemzetközi kupaindulást jelentő helyezés?

- Abszolút. Ez lett volna a célunk, nagyon szerettük volna. Ez is szakmai hiba mitt nem sikerült, ezért felvetődött bennem már korábban is a váltás. Megbeszéltük a kollégákkal, nem érte őket váratlanul. De tisztelettel végigvittük a szezont.

- A Magyar Kupában ön szerint reális lett volna a döntő, legyőzhető lett volna az Újpest?

- Igen, nekünk az Újpestet meg kellett volna vernünk. Akkor jobbak voltunk, a döntőben meg bármi lehetett volna a Videoton ellen. Nyilván a szurkolók, a szimpatizánsok azt látják, hogy negyeddöntő. De mi voltunk másodosztályú csapatként is nyolcaddöntőben, eggyel korábban estünk ki, és NB I-es csapatokat búcsúztattunk másodosztályúként. Most viszont egyetlen egy elsőosztályú csapat került az utunkba, az Újpest és azok ellen elvéreztünk. Tehát a sorsolás kegyeltjeinek is mondhatjuk magunkat: annak is köszönhető, hogy idáig eljutottunk. Tulajdonképpen az erőviszonyok igazolódtak be, akkor, amikor igazán meg kellett volna mutatni, hogy mire vagyunk képesek, elcsúsztunk. Ez bosszantó nagyon. Zavar.

- A múlt után a jövő. Milyen lesz a mostani csapat? Számol már a környéken működő akadémiák növendékeivel?

- Látni kell, hogy az akadémiánk a legfiatalabb Magyarországon, hivatalosan másfél éves. Egy akadémiai munkának a kiteljesedése 8-12 év. Nem lehet az időt felgyorsítani, nem is szeretnénk. Nekünk körülbelül 3-4 évre van még szükségünk ahhoz, hogy a legelső korosztályunkból olyan gyerekek jöhessenek ki, akik valóban képesek az élvonalban szerepelni. A nagyobb gyerekeknek még szembetűnőek a technikai alapképzettségbeli hiányosságaik, és nem teszik lehetővé ezt. Mi azonban mindent megteszünk azért, hogy egy-két játékost felhozzunk. A 18 éves Czérna Erik például már az idén velünk fog kezdeni, a tavalyi remek fejlődésének köszönhetően. Bízom benne, hogy néhány éven belül azért a keret fele az akadémiából fog kikerülni. Erre már megvan a reális esélyünk. De még időre van szükségünk.

- Addig továbbra is a kevésbé ismert és ezért olcsóbb külföldiekre fog építeni?

- Ez egy kényszerpálya. Nemigen tudunk mit kezdeni vele, nem nagyon tudunk rajta változtatni, részben azért, mert ezeknek a játékosoknak már szerződésük van hosszabb távra. Ez a középtávú tervünk része volt. A csapat magja tulajdonképpen megmarad, a kezdőcsapatból egy játékos ment el, Fernando Viana. Őt mindenképpen szeretnénk pótolni, sőt jobb játékost szeretnénk hozni. Nagy változásra nincsen lehetőségünk, az anyagi keretünk behatárolt. Mi nem a legnagyobb és szabad gazdálkodású, hanem a tervszerűen működő klubok közé soroljuk magunkat. A tavalyi év mérlegadatai egyértelműen mutatják, hogy a két legalacsonyabb költségvetésű klub magasan a kiesett Budafok és a Kisvárda volt. Nekünk a teljesítményünket a gazdasági viszonyokhoz képest is meg kell mérni, ezért a kinti játékosok idehozatala szükséghelyzet. A magyar játékosok lényegesen többe kerülnek.

- A felkészülés mikor kezdődik?

- A következő héten, 16-án jön a csapat, akkor orvosi mérések és fizikai tesztek lesznek, 17-én pedig ezek folytatódnak a második csoporttal is. Fokozatosan hangolódunk rá a munkára, ami a rákövetkező héten edzésekkel folytatódik, majd két hét hazai erősítés után ausztriai edzőtáborba vonul a csapat 10 napra. Mivel a stadionunkat felújítják, nincs lehetőség hazai pályán mérkőzéseket játszani. Az edzés is nagyon nehéz most, az edzőpályáinkat újrafüvesítették. Ez egy kényszerhelyzet. De én bízom benne, hogy megfelelően fel tudunk készülni a következő, sokkal nehezebb szezonra.

- Mikor mutatja be hivatalosan az új csapatot?

- Ez július elseje után, az átigazolási szezon megkezdésekor történhet meg. De mint említettem, nem sok változás lesz a csapatban.

- Mi a cél az idén?

- A következő két szezonban is a győzelmek számát határozzuk meg. Ez a 12-es győzelmi szám, ami most van, az előző évben is megvolt, én ezt szeretném túllépni. Nagyon sok volt az idén a döntetlenünk, nekem gazdaságilag ez nagyon nagy kudarc. A győzelmeket támogatja az MLSZ, a döntetlenért nem ad pénzt. Ez a védekező futballunknak volt az egyik hátulütője, ezen szeretnék változtatni. Inkább egy győzelemmel többünk legyen, mint három döntetlen. A középmezőnyt szeretnénk mindenképpen elérni, illetve, ha lehet, ezt az idényt megismételni.

- Ebben a közönség mennyire számít a Várdának?

- Óriásit. De gondolom, a többi csapatnál is így van. Az utolsó meccs ékes példája volt ennek. Akkor már tét nélkül játszott mindkét csapat, de a játékosokban olyan gátakat szakított föl a közönség, annyira meg akartak felelni a szimpatizánsoknak, hogy sokkal jobb teljesítményre voltak képesek, mint a COVID ideje alatt, az üres lelátók előtt.

- FrissMédia -