Ha vagyunk annyira optimisták, hogy a Várdát fix bennmaradónak tekintjük abban az NB I-ben, amelyben jelenleg fele annyi pontra van a dobogótól, mint a kieséstől, akkor mondhatjuk, hogy a tavasz egyik legfontosabb meccsét játszották ma Supka Attila legényei hazai pályán az Újpest ellen. A MOL Magyar Kupa elődöntőjét, amely sorozat megnyerése európai kupaszereplést jelent.

Mondanunk sem kell, hogy ilyen megmérettetésre még nem volt példa a kisvárdai futballtörténelem során.

Az első negyed óra óvatos focizgatással telt, a Kisvárdát elődöntős rutintalansága, míg az Újpestet a komplett idei szezonban nyújtott teljesítménye sarkallta arra, hogy ne ugorjon neki az ellenfélnek. A 14. percben előbbi majdnem ki is ütközött; a szabolcsi védők addig osztogatták egymás között az embereket, amíg Tallot senki sem érezte a sajátjának, ám mielőtt a lila-fehérek csatára ziccerben léphetett volna ki, Ene egy gyors közbeszúrással megérkezett tüzet oltani. A hangolódós rész után azonban valahogy elmaradt a felpörgős szakasz; az első játékrész végéig a Várda 4, az Újpest 2 kapura lövést tudott felmutatni. A befektetett energia és a motiváltság egyik félen sem volt számon kérhető, ugyanakkor ezeket a csapatok inkább a labda birtoklására és a saját kapujuk védelmére fordították, sem mint az ellenfélének veszélyeztetésére.

A 0-0-val végződő, óvatos, de feszült első félidőt remekül összefoglalta Molnár Mátyás felütése az M4 Sport stúdiójában: „Ez egy nagyon jó meccs is lehetne, de…”

A második félidőt már mindkét gárda jóval tevékenyebben kezdte. Bumba némi labdavezetés után jó lövőhelyzetet csinált magának 18 méteren, ám a léc alá tartó lövését biztos kézzel fogta Pajovic. A gól viszont jött, csak a vendégektől: Beridze egy hasonlóan remek szóló után a – némi jóindulattal –Jerome Boateng módjára felboruló Enét maga mögött hagyva szépen lőtt félig takarásból a hosszú alsóba.

A két kapus munkában maradt ezután is, ám míg Dombó egy remek ütemű kifutással, addig Pajovic inkább azzal vétette észre magát, hogy a tizenhatoson kívülre nyúlva ütött el egy felívelést kézzel. A szabálytalanság azonban megtorlatlan maradt Bognár játékvezető részéről, aki mostanában nem ura a helyzetnek, ha a büntetőterület körüli kézilabdázásról van szó.

Supka Attila igyekezett belenyúlni a mérkőzésbe és elöl frissíteni a csapatán: a kreativitást Zlicic, míg a tűzerőt a Horváth-Jelena csatárduó beküldésétől remélte. A Várda többet is ért fel az újpesti kapuig, azonban komoly ostrom alá nem tudta venni a lilák kapuját, akiken meglátszott a télen érkező Oenning edző munkája – németes precizitással igyekeztek a labdát a két tizenhatos között tartani.

Az utolsó percek közeledtével fokozatosan tevődött át a játék a fővárosiak térfelére: a Kisvárda egyre többet, míg az Újpest egyre kevesebbet kockáztatott. Siker azonban csak ez utóbbi törekvést koronázta, záróakkordként Leoni még a félpályánál lebontotta Onovot, hogy a játékvezető főpróbát is tarthasson a hármas sípszó előtt, de ez az eredményen nem változtatott. Az 1-0-s végeredmény a Kisvárda kupabúcsúját jelenti.

- FrissMédia -