A történet a 19 éves Péterről szól, aki 1994 szeptemberében vonult be a 12 hónapos sorkatonai szolgálatára Budapestre egy rétközi kis településről. A jó fizikummal rendelkező, békés, segítőkész legény anyukájával a határ túloldaláról települt át a kis szabolcsi községbe. Édesapját 13 évesen veszti el, nevelőapját rá egy évre, 14 évesen. Magyarországra már csak ketten érkeznek egy jobb élet reményében. Péter anyukája, Éva a helyi művelődési házban kap munkát, egy szolgálati lakás oltalmában élik mindennapjaikat. Később sikerül megvenni egy kis parasztházat.

Az egyke Péter, édesanyja szeme fénye a kilencvenes évek új életérzésével a kamaszkoron túl, a fiatalok megszokott életét élte. Egy határ menti kisváros középiskolájában tanult, ahol megismerte élete nagy szerelmét, Évát. Vele egy életre tervezett. Jóban-rosszban együtt, csak a halál választhatja el tőle – gondolta. Majd egy forró nyári nap délutánján a postástól kézhez vette a behívóparancsot. Péter a felnőttkor hajnalán katonaéretté vált.

1994 tavaszán kapta az értesítést a sorozásról, ami annyiból állt, hogy fizikai állóképességet néztek: ha nem mankóval érkezik, alkalmas a szolgálatra. Kopasz, irány a „keltető!” Jött a kiképzés, ami két hónap volt az egyébként 1990-től 12 hónapra csökkentett kötelező sorkatonai szolgálatból.

Még a Németh-kormány idejében, 1989-ben született a döntés a hadsereg 30-35 százalékos leépítéséről. Ennek egyik következménye, hogy 1990 és 1991 fordulóján a hadsereg legmélyebb válságát élte. 1990-től lényegesen, 22-23 évről 18-19-re csökkent a bevonuló fiatalok átlagéletkora, és ez negatívan befolyásolta a fiatalok fizikai és pszichikai terhelhetőségét. Nőtt a mentális problémákkal küszködök száma.

A kiképzési követelmények irreálisak, a programok a csapatoktól elszakadva készültek, jellemző volt a kapkodás, a fejetlenség, az ellentétes parancsok és az óráról órára változó helyzet. Ilyen körülmények közt érkezett Péter 1994 szeptemberében egy budapesti laktanyába, ahol megkezdte a két hónapos kiképzést.

Péter kiválóan teljesít, decemberben már egy szintén budapesti radarállomásra vezénylik fegyveres őrszolgálatra. Szeptember óta egyszer volt otthon, az eskütételt követően. Ekkor már érezte, hogy szerelme bizonytalan, de abban bízott, hogy hamar eltelik a hátralévő kilenc hónap…

Éva nem így gondolta, levélben szakított a katonával. Pétert az érzelmei, melyek nemrég még az extrém boldogság magaslataiba repítették, a következő pillanatban a szorongó kétségbeesés mélységeibe taszították. Szélsőséges tettre szánta el magát, hogy kifejezze vonzalmát Éva iránt. Egy AK-47 gépkarabéllyal és 94 lőszerrel az éj leple alatt, hátrahagyva őrhelyét megszökött, a szeretet ünnepe előtt három nappal. A vágy arra, hogy együtt legyen a szerelmével, mindennél erősebb volt.

A fegyveres szökött katona felkutatására több száz rendőrt és katonát mozgósítanak, elkezdődik a kilencnapos hajtóvadászat.

Folytatjuk...

A szereplők nevét megváltoztattuk.

Forrás: a katona elbeszélése, helyszíni információk, korabeli (1994-1996) helyi és országos lapok, Honvédelmi Szemle, levéltár.

- FrissMédia -