Igazán pazar látvány ilyenkor az Andrássy út és bár az utóbbi években nem sok minden változott a világítás terén, nem volt ez mindig így. Az esti sötétséget megtörő világítás megvalósításához rengeteg ötletre, technikai találmányra, és szervezésre volt szükség.

Kilátás a Gellérthegyről a kivilágított Budapestre az 1930-as évekből (Fotó: Balassa Péter/Fortepan)

Ebből az időből származik egy ma is mindennapos mondásunk: „pechem volt”. „Pech” németül szurkot jelent és a szurokfáklyáról lecsöppenő, a ruhát tönkretevő folt volt az első pech, vagyis kellemetlen szerencsétlenség.

A késői középkorban a sötétedés után homályba burkolóztak a városok, a sikátorok pedig félelmet keltettek a gyalog közlekedőkben. A tehetősebb polgárokat egy felfogadott fáklyavivő kísérte hazáig éjszakánként. Az éjjel hazatartó színházi dolgozóknak viaszgyertyát utalt ki a színház, ez volt az úgynevezett gyertyaszolgálat, ami nagyon sokáig még a XX. században is benne volt a munkaszerződésekben.

A pesti Tanács 1715 szeptemberében rendelettel szabályozta a kijárást. Közvilágítás híján az emberek nyáron este 9, télen pedig 8 után nem mehettek az utcára, aki éjjel kényszerült hazamenni, annak égő gyertyával vagy mécsessel kellett gyalogolnia. Nappal a városi hajdú karddal az oldalán vigyázott a közrendre, este szürkületkor a város kapuinak bezárása után a bakter hosszú alabárddal, vagy mécslámpával kezében járta a város utcáit.

„Tízet ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra..”

A XVIII. századig az utcai közvilágítást a csendrendelet helyettesítette, az első lámpák – 17 darab olajmécses – csupán 1777-ben jelentek meg Budán. A volt Balettintézet épülete előtt található két főnix madaras kandeláber még az eredeti formájában tükrözi az elsőket. Ez a fordított csonka gúla alakú lámpaüveg azt a célt szolgálta, hogy a láng el ne aludjon, a tetején pedig kürtő volt, hogy a huzat jobban érje és jobban égjen. Eredetileg légszesszel, vagyis széngázzal üzemeltették. A különleges öntvények Csepelen készültek az egykori Weiss Manfréd gyárban.

Amikor felragyogott Budapest

Az Andrássy út teljes hosszában korhű kandeláberek telepítése 1990-96 között, Ráday Mihály kezdeményezésére, a Budapesti Városvédő Egyesület, a Fővárosi Tanács, majd jogutódja Fővárosi Önkormányzat közreműködésével, több jogi illetve magánszemély felajánlásából valósult meg.

Pesten csak 1794-ben vette kezdetét a rendszeres közvilágítás. A késedelemnek anyagi okai voltak. Végül fogyasztási adót vetettek ki a borra, akónként három krajcárt, és abból fedezték a lámpákat. Ez volt az ún. Gába. Az elgondolást arra alapozták, hogy alkonyat után csak borissza lumpok járkálnak az utcán. Rendelet írta elő, hogy a világítás éjfélig kötelező, utána csak a rendőrség helyisége előtt. Valamint azt is, hogy holdtölte előtt és holdtölte után 5-5 nappal nem kell a mécseseket meggyújtani.

Ezzel a rendelettel indult a lámpagyújtó foglalkozás is, amely egészen a villanyvilágításig jelen volt. A millennium idején, Budán 43, pesten 162 lámpagyújtó dolgozott, jelvényt meg cilindert viseltek és a régi Fehérsas utcában (a Tabánban) volt a gyülekező helyük.

“Amikor Pesten a gázlámpa kigyúl…”

A gázvilágítás először Londonban jelent meg 1807-ben, Magyarországon 1816 júniusában Tehel Lajos, a Nemzeti Múzeum gondnoka gyújtotta meg az első gázlángot. 1837 elején a Nemzeti Színház egyik szenzációja volt, hogy saját konyháján főzték a világításhoz szükséges légszeszt.

A gázlámpákat úgy érdemes elképzelni, mint a gáztűzhelyt, ki kellet nyitni egy rézkampóval a csapját és a kiömlő gázt a pózna végén égő borszeszbe áztatott kanóc lobbantotta lángra. 1910-ben 500 lámpagyújtó volt, fejenként 50 lámpát kellett meggyújtaniuk egy este alatt.

A Múzeum körút Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeummal az 1800-as évek végén. A Múzeum előtt telepítettek először gázlámpás közvilágítás a városban, az 1830-as években (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.023)

A közlekedés színei

A Siemens több mint 160 éves történetre tekint vissza Budapesten. Elsőként más vállalatokkal közösen villamos vasutat építettek, így lépett a piacra 1887-ben Magyarországon. A német cég szereli és üzemelteti a forgalmi lámpákat is. Budapesten 1003 jelzőlámpás csomópont van és 785 vezérlő berendezés, melyből 503 van számítógéphez csatlakoztatva. De az egész városban csak egy hibaelhárító autó jár körbe.

Ma is van olyan ország, ahol nincs forgalmi jelzőlámpa, Bhután fővárosában néhány éve felállítottak egyetlen egyet, de később azt is leszerelték, mert nem tudták a lakók megszokni.

Az első vasúti szemafort Angliában használták először, méghozzá Londonban. A háromszínű közlekedési jelzőlámpát Amerikában egy rendőrtiszt készített 1920-ban. Az első „közlekedésszabályzó készüléket” Budapesten a Rákóczy út és Nagykörút sarkán, a Blaha Lujza téren állították fel 1926-ban a Corvin Áruház mellett, addig rendőrök irányították a forgalmat.

A villanykörtét hosszas kísérletezés után Thomas Alva Edison találta fel 1879-ben, Menlo parkbeli kísérleti telepén: szénszálat használt, mely már elszenesedett, nem tud elégni, csak izzani. Az első villamos közvilágítás New Yorkban valósult meg, a Broadway-n, Európában pedig egy évvel később, Milánóban.

Érdekes, hogy a közcélú villanyfény nem Budapesten ragyogott fel először Magyarországon, hanem Temesváron 1884-ben, sőt temesvári volt az első áramfejlesztő telep is. Budapesten az elektromos áram megjelenése 1893-ra tehető, ekkor indult el a központi telepekről táplált villamos áramszolgáltatás.

Az első ívlámpákat 1910-ben szerelték fel az Andrássy útra.

Közlekedési csomópont lámpával az Oktogonon. Magyarországon az első közlekedési lámpát Budapesten, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésénél állították fel, a Corvin Áruház mellett, 1926-ban (Fotó: Somlai Tibor/Fortepan)

Fényben úszó fővárosunk

Fáklyás meneteket, illetve a Dunán lampionokkal kivilágított hajófelvonulásokat ünnepi alkalmakkor rendeztek, ezek voltak a díszkivilágítás kezdetei. Rendszeressé csupán 1928-ban vált, a város idegenforgalmi népszerűsítése okán. Ebben az évben nyáron, kísérletképpen bemutatták a Halászbástya és a Mátyás templom homlokvilágítását. Ezeket követte a Szent Gellért szobor, a Citadella, a Szent Anna templom, a Helyőrségi templom és a János hegyi kilátó. A Budai Vár kivilágítása már a hőskorban, a 20-as években elkezdődött, de érdemi kivilágítást csak 1970-ben kapott a Duna felé néző óriási homlokzat. A több mint 1100 lámpatestből álló sorozat Magyarország legnagyobb díszkivilágítása, több mint húszféle fényforrással.

További várostörténeti érdekességekről, budapesti titkokról szólnak az ImagineBudapest egész évben szervezett tematikus sétái.

Forrás: hirado.hu