Az első negyedórában tapogatóztak csak a csapatok, mint soproni haverom, amikor először engedték el diszkóba. De itt legalább erősek voltak a fények.

Aztán az első komolyabb támadásból vezetést szerzett a Kisvárda. Viana a diósgyőri térfél jobb oldalán, nem messze a felezővonaltól továbbfejelte a labdát, megnyerve egy fejpárbajt, majd szöktette Cukalaszt (Tsoukalast). A 16-sora betört a kisvárdai, elhúzta a kapus mellett, majd jobbról, kiszorított szögből szépen bebelsőzte a kapuba a labdát. Láttam már ilyet kihagyni, úgyhogy szép teljesítmény volt.
1-0.
Tovább támadgatott a Kisvárda, erre majdnem gólt kapott. A 29. percben a diósgyőri Ivanovszki ugrott ki egyedül a félpályánál, Iszlai remek labdájával, két kisvárdai védő kísérte, végül 14 méterre volt már a kaputól, amikor csúnyán fölé lőtte a ziccert. Ez legalább akkora helyzet volt, mint amiből a Kisvárda gólt szerzett.

A következő kisvárdai támadásnál Grozav elfejelte a labdát, maga rajtolt rá, majd akkora csel után ívelte középre, hogy Maradona is tapsikolt volna! Gyönyörű volt, bár közepén nem lett belőle semmi.

Szinten szép jelenet volt, amikor három kisvárdai a félpályánál egymásnak fejelgette a labdát, mint mi nyáron a Balatonban. Itt se, ott se zavargált senki. Mert a Diósgyőr egyelőre gyenge, mint vízisikló a kobrák között. Egy harmatos fejesre futotta, már a nagy helyzeten kívül, amiről beszámoltam.


Vezet a Kisvárda 1-0-ra a félidőben.