A második percben már egy szögletből lesgólt lőtt a Kisvárda. Talán akkor is a kapu felé vánszorgott volna a lefejelt labda, ha Cukalasz (Tsoukalas) nem ér bele, mindenestre egy lépésről bepofozta a kapuba, ám vitathatatlan les volt.

Aztán hatalmas helyzetet hagyott ki a Fehérvár. Futács kapott indítást, egyedül vezette kapura, majd kissé jobbról a kapus felett a kapu mellé ívelt.

Tíz perccel később Petrjak hibázott egy kisebb, de hasonló helyzetben, balról, hat méterre a kaputól, erősen kisodródva. Itt volt is relatív közelben kisvárdai védő, akinek az aurája zavarhatta a koncentrálást.

Aztán a Várdának is volt néhány ígéretes próbálkozása. Protics adott be jobbról, Grozav jobbal mellé pörgette. Utána megint Grozav következett, de későn passzolt, sokáig gondolkodott.

A csapatok nem tudták az ellenfél kapujába juttatni a labdát, de a sajátba igen. Megint jött egy öngól a Várdánál, a 42. percben bal oldalról lőtt középre a fehérvári szélső, s a becsúszva menteni próbálkozó kisvárdai Rubus védhetetlenül lőtte saját kapujának jobb oldalába. Pedig a Várda nem játszott rosszul a félidőig, szervezetten, szépen futballozott.

A szünet után hamar gólt szerez a válogatott Pátkai, így aztán már 0-2, ami nem sok jót ígért. 12 perc küzdés után az 59. percben kiugrása után Hugo Seco 11-est reklamált. Azt nem írhatjuk, hogy nem volt kontakt, de ilyenért nagyon ritkán adnak büntetőt. Cserébe a fehérváriak is szájhősködnek egy tiziért, hasonló eredménnyel. A végén Grozav bombáz még kapura egy 22 méteres szabadrúgást - előtt Rus hogy maradhatott a pályán(?) - Kovácsik bravúrral védett. Ennyi.

Ezzel a Kisvárdának az ősszel 20 pont jutott, amely a középmezőnyhöz elég, de a 12 csapatos NB I-ben 2-3 forduló alatt is éremesélyes, vagy kieső gyanús tud lenni egy csapat. Tavasszal legalább ennyi pont kell majd a biztos bennmaradáshoz.