Küzdelmesen kezdődött az első félidő, egy kaposvári gyenge fejest a másik oldalon egy Grozav-féle gyenge fejes követett. A játékvezető végre nem fújt be mindent, vagy olvasta legutóbbi cikkünket, vagy maga is rádöbbent, hogy nálunk hajlamosak a játékosok labdavesztés után feldobni a talpukat, mint Pista bácsi a vitnyédi búcsúban. Csak a játékvezető sípszója támasztja fel őket. (Pista bácsi is túlélte.)

Jó volt az iram, hajtottak a fiúk. A színvonal ugyan nem érintette a hajnalcsillagot, de voltak örömteli pillanatok; a huszadik percben például Grozav egy szép nagyot rúgott a labdába, s lehetett látni, hogy ő is egészséges.

Az első igazán nagy helyzet a Kaposvár előtt adódott. A térfél közepéről a 16-os közepére ívelték a labdát a kaposváriak, Balázs Zsolt teljesen egyedül maradt (nem volt les), de kapásból az égbe lőtte a labdát. Nem volt egy Messi-kompatibilis megoldás, de ki lehetett hagyni, bravúr lett volna a gól.

A 31. percben potyagóllal szerzett vezetést a Kaposvár. Lágyan a 16-os elejére ívelték a labdát. Az ilyet a védőknek el kell talarítani. Dombó kijött a kapujából, ami akkor lett volna helyes döntés, ha meg tudja fogni, vagy nagyon nagyot beleüt. Ám egyik se jött össze, ehelyett a kaposvári Hegedűs fejére ütötte a labdát, ami onnan bepattant az üres kapuba. Kétségtelen, jó szögben tartotta a kaposvári ehhez a fejét, így az ő érdeme is a gól (de azért ne nevezzük ezt klasszikus Ronaldo-értelemben fejesnek). Ez a gól felrázta a Kisvárdát, jó kis meccs lett, várdai rohamokkal. Három perccel később Melnyik futott el a jobb szélen, Sassához passzolt, ő visszatette a felfutó kisvárdai védőnek, aki éles szögből belőtte. 1-1

Hajtott ezután mindkét csapat, a Kisvárda majdnem újabb gólt szerzett. Lucas egy lecsorgó labdát húsz méterről rábombázott. A lövés megpattant az egyik kaposvári védőn, és a felső léc mentette csak meg a vendégeket a góltól. Maradt a félidőben 1-1.

A második félidő első helyzete a kisvárdai Kovácsréti előtt adódott, de az ötösön blokkolták a lövését. Pár percre rá gyönyörű góllal szerzett ismét vezetést a Kaposvár. Szöglet után a kifejelt labdát Nagy János 18 méterről, kapásból, védhetetlenül lőtte a bal sarokba. Ez nagyon szép gól volt, minden szinten. 1-2

A Kisvárda cserélt, végre Viana mellé bejött még egy csatár, Tischler Patrik. Két percre rá egy balról beívelt labdát ügyesen, futtából a kapuba fejelt. 2-2.

A modern labdarúgás ide vagy oda, ha behozok még egy csatárt, nagyobb az esély, hogy gólt lőjünk, mondta mindig szegény apám. Mondjuk egy Kaposvár ellen én hárommal nyitnék. Ami divatjamúlt, mint az orvoslásban eret vágni. De lehet, hogy így volt ez jól. Mert a 65. percben Melnyik megforgatta a kaposvári védőt a jobb oldali alapvonalnál (tényleg be kellett tenni a csapatba), majd olyan jól adott be, hogy öröm volt nézni a labda röppályáját. Nézték a kaposvári védők is, amint Tischler Patrik felemelkedik, és a kapu jobb oldalába csúsztat. 3-2.

De nem volt vége a meccsnek. A Kaposvár támadott, a bal oldalról szállt be a labda, az ötösön belül se Dombó, se Melnyik nem tisztázott, így a kaposvári cserejátékos a kapuba fejelt. 3-3.

Mi az, hogy vége? Megint jött a Kisvárda! Ezúttal laposan lőtték középre a bal oldalról. Viana becsúszva egy méterről kapura tette, de a kapus védett. Ám a labda a kisvárdai brazil elé pattant, aki bekotorta a kapuba. 4-3.

Az “ébresztő” kiabálást felváltotta a “játszik a csapat” a kisvárdaiaknál. S valóban! Újabb formás támadás során Sassá tette jobbról középre a labdát félmagasan. Tischler Patrik az ötösön szinte leguggolt, mert így tudta a legjobban megfejelni, és meg is szerezte a harmadik, csapatának az ötödik gólját. 5-3.

Eszméletlenül fordulatos meccs volt ez, bizony! Na, itt már feladta a Kaposvár, s ezzel VÉGE.