20 éves az egyesület, milyen céllal jött létre 2003-ban?

Az egész egy baráti összejövetelnek indult a városunkban, Kisvárdán. Voltak közöttünk középiskolások, főiskolások és egyetemisták is. Eldöntöttük, hogy ha már úgyis csinálunk környezetvédő, természetvédő, kulturális programokat, akkor ezt akár egyesület formájában is csinálhatjuk. Nem tudtuk még akkor, hogyan működik a bürokrácia. Én 22 éves voltam az alapításkor, de szerencsére kaptunk segítséget Kisvárda várostól, és olyanoktól, akik a civil világban már akkor jártasok voltak. 2002-ben a civil mozgalom is gyerekcipőben járt Kelet-Magyarországon.

Mire fókuszáltak a tevékenységük során?

Az elején klasszikusnak mondható környezet- és természetvédelmi akciókat szerveztünk, úgymint szemétgyűjtés.A közelben lévő Vár-tavat helyreállítottuk, amit akkor szemétlerakónak használtak, ma pedig egy parkosított, gyönyörű, turisztikai hely. Szerveztünk madárlest, vidralest, madárodú programokat, amelyekben együttműködtünk a környező óvodákkal, általános iskolákkal. Ma is foglalkozunk környezeti neveléssel, sok helyre meghívnak minket. Bemutatjuk többek között Afrika élővilágát, a legutóbbi projektünk pedig egy antarktiszi program, amit nagyon szeretnek a gyerekek.

A végzettségének köszönhetően jártas ezekben a témákban?

Tulajdonképpen igen, agrármérnök az alapvégzettségem, majd elvégeztem a környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot, később pedig doktoráltam a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolájában Gödöllőn. Az élelmezésbiztonság a fő területem. Afrikában Malavi és Kongó volt a célország, ahol tevékenykedtem. Jelenleg az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskola oktatója vagyok, az Afrika Kutatóintézetben pedig a „Fenntartható Afrika” kutatócsoport vezetője.

Mennyi időt töltött Afrikában?

Az első misszióm 8 hónapig tartott 2004-2005-ben. Mostanában évente egyszer-kétszer utazom el két-három hónapra. Legutóbb volt egy etióp orvosi missziónk a Hungary Helps támogatásával, amit a nagykövetséggel együttműködésben valósítottunk meg. Kelet-Kongóban a háború sújtotta övezetben egy mezőgazdasági programunk van, ahol felújításokat végzünk. 2018-ban egyesületünk szervezésében a kisvárdai Teichmann Vilmos Általános Iskolával közösen részt vehettünk Budapesten egy személyes találkozón Jane Goodall főemlős kutatóval,és környezetvédelmi aktivistával. A Jane Goodall Intézet jelenleg is kiemelt partnerünk.

Hogyan nőtte ki magát a folyamat, hogy kezdve a kisvárdai lokális problémáktól afrikai projekteken is dolgoznak?

Mindig is ez volt a tervünk. 22 évesen pénz, megfelelő nyelvtudás, iskolai végzettség nélkül nem tudtunk nemzetközi vizekre evezni, viszont 2004-2005-ben a szélrózsa minden irányában elindult a csapatunk. Én személy szerint több tagtársammal együtt egy civilszervezethez kerültem Angliában, ahol komoly felkészítést kaptunk. 10 hónapos oktatás után mentünk ki Malaviba, ahol önkéntes munkát végeztünk. Különböző projektben dolgozhattam. Tapasztalatot szereztem a HIV-prevenció, a faültetési programok, a nemzeti parkok vadállatainak felmérése, illetve az élelmiszer-segélyosztás területén. Ebből 6 hónap volt Malavi, majd 2 hónapig Afrika többi országában dolgoztunk több projektben.

Mire a legbüszkébb a kisvárdai eredmények tekintetében?

Büszke vagyok Kisvárda fejlődésére, hiszen az elmúlt 10 évben nem laktunk itthon, de visszaköltöztünk, mert óriásit fejlődött ez a kisváros. Kisvárda kinőtte magát. A város iskoláiban, óvodáiban a környezeti-nevelési programjaink működnek a legmarkánsabban. Az IskolaGomba programunk, és a madárodú programunk is sikeres. Együttműködőként vettünk részt a Kontraszt szemléletformáló programban, amit a református egyházzal és a rendőrséggel közösen bonyolítunk le a középiskolás korosztály számára.

Hogyan látja, Magyarország keleti részén nehezebb a környezeti nevelés, formálás?

Úgy érzem, hogy a fiatalok szintjén nincs különbség, ők nagyon fogékonyak, viszont a felnőttek körében látok különbséget Budapest és Kisvárda között. Egy budapesti lakos a nagy számok tekintetében jóval tudatosabb, mint itt nálunk.

Mik a jövőbeli céljaik?

Jelmondatunk, hogy megtesszük, ami tőlünk telik, nem többet, nem kevesebbet. Holisztikusan gondolkodunk, hiszen a környezetvédelem összefügg az élelmezéssel, a gazdasággal. A másik jelmondatunk, hogy nem akarjuk, hogy lokális tevékenységünk a globális rovására menjen, illetve fordítva.

Mennyire lepte meg önöket a díj?

Nagyon meglepett. Mi egy baráti csoportként végezzük a munkánkat. Nálunk sokkal komolyabb szervezetek is vannak. Olyat csinálunk, ami nem feltétlenül sok pénzzel jár, vagy hatalmas karrierlehetőséggel, de az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy fontos dolgokat tegyünk a környezetünkért.