Már írtunk arról többször is, hogy a szavak, amelyeket kiejtünk a szánkon, hatással vannak környezetünkre, a többi emberre, és különösen nagy hatást gyakorolnak azokra, akik nálunk gyengébbek. A gyerekekre leginkább.

Fotó: iStock.com/Gutzemberg

Kár a gőzért, én megmondtam…

Nem mindegy, mit és hogyan kommunikálunk a gyerek felé, és igenis számít, hogy pozitív, reményt és jövőt mutató vagy éppen lehúzó kommunikációval fordulunk-e feléjük.

Nem, nem kellenek a feljebb említett durva mondatok se ahhoz, hogy megtapossa egy felnőtt a gyerek lelkét, lehet ennél szofisztikáltabb kifejezésekkel és módon is mentális bokszzsáknak használni egy gyereket.

Elég, ha csak ilyeneket mondunk: Á ez neked úgysem sikerül! Kár a gőzért! Szerintem bele se kezdj! Nálad okosabbnak (erősebbnek is) beletört már ebbe a bicskája! Tudod, hogy nem megy neked a matek!

Kicsit később, mert ez a fajta szülői (pedagógusi) mentalitás a későbbi életkorban is tetten érhető, bár éppoly sebző:

Elvállaltad? Minek? Elindulsz? Tényleg? Ki fog eltartani? Most meg mire vársz akkor? Nem fog ám a sült galamb a szádba repülni! Olyan vagy, mint az apád! ÉLHETETLEN! Meg fog enni a kosz!

Mi akarsz te lenni? Pont az? Pont te???? Hahaha!!! A sarokig nem jutsz el!

Napestig folytathatnánk a sort, és szívből remélem, hogy sokan vannak közöttetek olyanok, akiknek soha, de soha nem vágtak a fejéhez hasonlóan kártékony mondatokat. Mert elég EGY ilyen tőrdöfés, és még csak nem is feltétlenül egy bizonytalan szülő részéről, hanem egy meghatározó helyzetben lévő pedagógus (vagy edző) részéről akár, hiszen szúrhat ő is ilyen gyilkosan nagyot… akkorát, hogy egy gyerek egy életre elveszítse hitét önmagában.

Életre szóló megtorpanás

Egy ismerős kislány, aki imádta a történelmet, és a fejébe vette olyan nyolcadikos korában, hogy ő bizony régész lesz, egy nap zokogva ment haza az iskolából. Hosszas kérlelésre mesélte csak el, hogy az újonnan érkezett történelemtanár milyen könyörtelen módon törte össze álmait:
„Régész? Te? Ahhoz sokkal okosabbnak kellene lenned” Ennyit mondott. Még csak nem is valami konkrét, kézzelfogható dolgot, mégis, a megfoghatatlanul aljas és káros mondat – a mai napig vallom – befolyással volt-van a lány életére.

Hogy érettségi után NEM és NEM és NEM volt hajlandó felsőoktatásba jelentkezni. Hogy hiába volt elég erős minden tárgyból, nem mutatott többé lelkesedést egyetlen terület irányába se.

Férjhez ment gyorsan, szült két gyereket, és bár édesanyaként is csodaboldog életet él, a világ, meglehet, egy remek tudóst-történészt veszített el. Soha nem tudhatjuk meg, de hogy az a pár igazságtalan mondat ajtókat csukott be és irányt szabott, az biztos.

Fotó: iStock.com/alien185

Nem lesz belőled soha semmi!

De van ennél még találóbb történetünk is:

Egy fiú, akinek nehezen ment a matek, és a helyesírással is akadtak gondjai, de azért okos gyerek volt nagyon, mi több, aranyból volt-van a szíve, beleszaladt egy olyan pedagógusba (az osztályfőnökébe), aki módszeresen törte darabokra önbecsülését. A sok apró döfés mellett az egyik legdurvább az volt, amikor egy elégtelen helyesírás-röpdolgozat után az egész osztály előtt azt mondta a fiúnak: „Nem lesz belőled soha semmi. Semmire se viszed majd az életben!”

Nos, ez a fiú történetesen mentőtiszt lett, és sok évvel később éppen őt vezényelték ki a történetben szereplő pedagógushoz, akit szívinfarktus gyanúja miatt kellett ellátni. Az a fiú mentette meg az életét. A pedagógus félig eszméletlenül is megismerte. Könyörgött a segítségért (amit meg is kapott), és amikor a nevén szólongatta a fiút, és kérdezgette tőle: Te vagy? Ugye TE vagy? A fiú csak annyit válaszolt halkan: „Az vagyok, akiből nem lesz soha semmi.”

Nem kell tanulságokat levonni, de szerintünk azért bánjunk szépen a szavakkal. Simogassunk, borzoljunk szárnyakat segítségükkel, emeljük magasra a gyerekeket, elég zuhanást tartogat az élet sebző szavak nélkül is.

Forrás: www.ridikul.hu

-Friss Média-