Fesztiválmustránk a megyében megrendezett fesztiválok kritikai elemekkel tűzdelt élménybeszámolója. Véleményünk nem szakmai, csupán egy messziről jött idegen tapasztalatait osztja meg az olvasóval.

A vállaji Strudli fesztivál helyszíne jól elszeparált, kontrollálható beléptetési pontokkal, kerítéssel körül határolt terület az 1100 lelkes község közepén a műemlék templom közvetlen szomszédságában.

A strudli sváb étel: különböző töltelékkel töltött könnyű tészta, forró olajban kisütve.

Vállaj községbe - a korabeli írások szerint munkaerőhiány miatt - Károlyi Ferenc korában, 1747 tavasza környékén kezdődhetett a svábok betelepülése, akik magukkal hozták a fesztivál nevét adó ételt.

Minden adott egy jó hangulatú fesztiválhoz: szép környezet, hagyomány és gasztronómia, amire szívest örömest ugranak a turisták.

Az első akadályt rosszul vette a fesztivál

A rendezvénynek nincs önálló honlapja, de még részletes információkat tartalmazó aloldal sincs - teszem azt az önkormányzat honlapján.

-A szervezőkkel három nap alatt sem sikerült kapcsolatba lépnünk - leveleinkre nem válaszoltak, telefonhívást nem fogadtak, így egy kicsit zsákbamacska volt a fesztivál napján a reggeli érkezésünk.

Nyírbátor irányából a településre érve semmi jel nem mutatott arra, hogy itt bizony – a fellépők névsorát olvasva több milliós költségvetéssel - kétnapos rendezvény vette kezdetét. A község határában még egy, már-már községek arculatához hozzá tartozó Szalmabála Béla s neje sem hirdeti a rendezvényt.

Mi a fenét keresnek a szőnyeg– és edényárusok a bejáratnál?

Az első csalódás után jön a bang-bang… golyó a fejbe, amikor a bejáratnál az egyébként festői látványt nyújtó, vén fákkal szegélyezett vizuális élményt szőnyeg- és edényárusok kusza egyvelege zavarja meg. Miután átverekedjük magukat a tört magyarsággal folyó, már-már zaklatásig fajuló portékakínálgatáson, vásári vidámparkba érkezünk. De nem ám amolyan kispályás – csak hogy ez is legyen - kitelepülés ez. Olyan, mintha az ország összes, egykor jobb sorsra érdemes vidámparki kellékese itt gyűlt volna össze. Éljen, Itt van május elseje. De a fesztivál nevében szereplő étellel még csak hírből sem találkoztunk még.

Pedig fontos, hogy egy fesztiválon helyi értékeket mutassunk be - hiszen egy messziről jött ember nem arra kíváncsi, hogy milyen a faszénen sütött hamburger Vállajon, potom 900 forintért.

A szervezők gyakorlatilag a helyiekre és a környező településeik vendégeire számítanak. Idegenforgalmi szempontokkal egyáltalán nem számoltak. Az idelátogató idegen azon kívül, hogy kóstolójegy vásárlása esetén megízlelheti az ilyen-olyan finomsággal töltött strudlit, a településről semmit nem tud meg. De még a strudliról sem.

Budapesti árak, falusi viszonyok

Egy korsó sör 600, egy fagyi 600, a hamburger 900-1500, az energiaital 400, az üdítő 500, az ásványvíz 400 forint – kiragadva pár fogyasztói árat az igen csak vastagon írt ártáblákról.

A programokról szólva erős túlzással inkább zenei, mintsem gasztrofesztivál a vállaji. A zenei kínálatot a könnyed, nem éppen dalszövegeiben mondanivalót közvetítő, kifinomult zenei ízlésre áhítozó közönségnek szánták. Összességében a vállaji „fesztivál” inkább késői majális, egy túlméretezett kétnapos falunap fesztiválköntösbe csomagolva.

Csalódásunk csak tovább fokozódott, amikor a csodálatos építményt, a Foerk Ernő által tervezett és az eklektika jegyében épült, romantikus stílusú római katolikus templomot szerettük volna megnézni. A műemlék templom ajtajára meglehetősen mogorva fogalmazásban: „az üvegajtó zárva, kérem ne rángassa” - olvasható. Ekkor döntöttünk úgy, hogy továbbállunk, nulla forintot elköltve - bankkártyával sehol nem lehetett fizetni, így a strudlit sem tudtuk megkóstolni.

Jó hír viszont, hogy a helyiek nagyon kedvesek voltak és láthattunk egy színvonalas fogathajtóversenyt - bár ilyen minden hétvégére jut mostanában.

Videónkból megtudhatja a Strudli készítés fortélyait.

-Fesztiválkalandor-