Nagyecsed a Nyírség és a szatmári tájegység határán fekvő mintegy 6 300 fős kisváros. „Cigánysorán” gyerekek játszanak a burkolat nélküli poros utcán. Jól érzékelhetően élvezik a vakáció első napját. „Segíthetek, bácsi?” – néz rám nagy fekete szemekkel az 5-6 év körüli lurkó, miközben jön is a kérdésnélküli válasz: „Csicsili ott lakott abban a házban” - igazít útba némi gyanakvással a hangjában. A környéken a szokottnál jóval nagyobb a mozgás, felbolydult ez a kis közösség.

A lányomat mindenki szerette, itt az utca végében lévő boltban dolgozott. Rendes, illemtudó lány volt – mondja az apja könnyeivel küszködve, majd beinvitál a szegényesen berendezett nagyszobába. „Nem lett volna szabad megtörténnie”, Szandra félt tőle, szakítani akart vele, de nem merte megmondani neki, „féltett minket” – vág egyik szavából a másikba a láthatóan zaklatott édesapa, majd elmeséli, hogy legkisebb lánya pár évvel ezelőtt sikeresen leküzdötte a leukémiát.

Sándort - aki bevallotta, hogy ő ölte meg a 19 éves Szandrát - édesapja betegsége miatt engedték ki a börtönből két napra, ahová 2018. február 1-jén vonult be a három év hat hónapos börtönbüntetését letölteni két jogerős ítéletet követően. Az első bűncselekményéért - ami lopás volt - egy év végrehajtásában két évre felfüggesztett börtönt kapott még 2013-ban, majd rá négy évre csalás miatt - amiben Z. harmadrendű vádlott volt - két év hat hónapot kapott.

„Szeretlek, hercegnőm”

Sándor rajongásig szerette Szandrát, ehhez kétség sem fér, hiszen Sándor a börtönben eltöltött négy hónap alatt tucatnyi levelet írt szerelmének, s ez viszont is igaz volt. Szandra a kevés kis pénzéből rendszeresen küldött neki csomagot, pénzt. Látogatni nem látogatta, hiszen a nagy távolság, s ennek költsége lehetetlenné tette azt.

Sándor mintha felelősséget érzett volna Szandra iránt: egyik levelében beszámol, hogy a börtönben „dolgozgat”, így már Szandrának nem is kell küldenie csomagot, s a kis pénzt, ami így megmarad, magára költheti. Leveleiből egy sor sem árulkodik, hogy bármire készülne – bár kételyének és félelmének hangot ad, de az nem fenyegető.

„Sándor este kilenckor mindig hívta Csicsilit a börtönből”

-mondja Szandra apja. Ez hivatalosan nem nyert megerősítést. „Kizárt, hogy olyan kedvezménye lett volna, még ha mintarab is volt” – mondja egy egykori nevelőtiszt. Ugyanakkor többen váltig állítják, hogy rendszeresek voltak a telefonhívások, „még az anyjával is telefonon tartotta a kapcsolatot Sándor”. Persze mikor a telefonhívásokról kérdezem, Sándor anyja tagadja: „én csak leveleztem a fiammal”. Szandra telefonja pár kérdésre választ adhatna, ha az a rendőrségnél lenne. De nincs. Azon a végzetes délutánon Szandra édesanyja telefonját vitte magával, mivel az övé lemerült.

Az apa szerint mindenki felelős a lánya haláláért

Felelős Sándor anyja, mert állítólag „ő hergelte a fiát” azzal, hogy Szandra megcsalja – mondja a lány édesanyja, aki időközben megérkezett a boltból. A feltételezett megcsalást később Sándor anyja megerősítette: „megcsalta az már februárban, amint a fiam bekerült a börtönbe” – mondja közömbösen a gyász csekély jelét sem mutatva, majd nem kis megrökönyödésemre így folytatja: „elég lett volna megverni érte, de nem kellett volna megölni”. Miután arról érdeklődöm, hogy Sándor honnan tudhatta meg, hogy Szandra állítólag csalja, az anya tagadott: „Tőlem bizony biztos, hogy nem”.

Semmi jelét nem látták, hogy tragédia történhet

Sándort az állampusztai börtönből 2018. június 14-én, csütörtökön 8 óra 30 perckor engedték ki kétnapos eltávozásra. A férfi a 11 órás utazást követően vonattal érkezett meg este Debrecenbe. Az állomáson Szandra - az ő Csicsilije – és édesanyja várta, majd együtt mentek be a debreceni klinikára Sándor apjához, akinél 2000 környékén diagnosztizáltak agytumort. Az első műtétet követően 10 évig tünetmentes volt, ám újabb műtétek következtek. A legutóbbinál agyhártyagyulladást diagnosztizáltak az orvosok, aminek következtében kritikussá vált az állapota. A büntetés-végrehajtás egyebek mellett ennek az orvosi leletnek alapján engedélyezte Sándor eltávozását.

Olyanok voltak, mint egy szerelmespár

Sándornak 2018. június 16-án szombaton 18 órakor kellett volna jelentkeznie a börtönben. Ahhoz, hogy a határidőt tartsa, legkésőbb szombat hajnalban - amennyiben tömegközlekedési eszközzel megy vissza – el kellett volna indulnia, de mint ismert, nem indult el, hiszen szombat délután ötkor még Szandra szüleinek a házánál voltak, ahol megbeszélték, hogy kocsival viszik vissza a férfit a börtönbe. Csakhogy legkésőbb dél környékén kocsival is el kellett volna indulniuk, hogy megtegyék a csaknem 380 kilométeres utat. Szandrát és Sándort azon a végzetes szombat délután többen látták délután ötkor csókolózni, majd karonfogva elindultak Sándor anyjához elbúcsúzni. Útközben még állítólag egy háznál cigit vettek, majd a kijárt ösvényen elindultak a kövesút irányába. Az út mellett, jóval beljebb sűrűn benőtt erdős rész közepén alig látható ösvény vezet az bozótos mélyébe, ahol este megtalálták Szandra élettelen testét.

A szülők semmi gyanúsát nem vettek észre: „Sándoron nem látszott semmi, hogy készülne valamire.” Szandra apja meg is kérdezte lányát, hogy minden rendben van-e. Állítólag nem alaptalanul féltette, ugyanis amikor szóba került, hogy a lány elhagyja Sándort, az a szülei megölésével fenyegette meg őt, kvázi zsarolta – állítják a szülők. A szülők azt is mondják, hogy lányuk szakítani akart Sándorral, de ezt nem merte neki megmondani. Úgy tervezte, hogy levélben fogja közölni döntését. Arra a kérdésemre, hogy esetleg nem mondhatta-e meg neki, hogy szakítani akar vele, nemleges választ kapok. „Kizártnak tartom” – mondja az apa. „Félt Sándortól”.

Egyébként azt többen megerősítik, hogy Sándor hirtelen haragú, akár olyan jelentéktelen dolgok miatt is kiborul, mint „ha nem talált valamit a szobában.” – mondja egyik leány unokatestvére.

Szandra apjának meggyőződése, hogy Sándor készült a gyilkosságra: „apja állapota csak ürügy volt, hogy kijöhessen” – mondja kétségbeesve – „nem hirtelen felindulásból ölt” - véleménye igazolására mutatja Sándor fényképes Igazolványát, amivel az ideiglenesen eltávozást kapott rabok igazolják magukat. „Ezt is itt hagyta”.

Az egész telep Szandrát kereste

Amikor elmentek – folytatja zokogva az apa - „Szandit hívtam telefonon”, hiszen a kocsi már várta Sándort. Akkor még felvette, de a második hívásra már nem csörgött ki a telefon. Este hat után a BV-ből is elkezdték telefonon keresni Sándort, de akkor már az egész telep Szandrát kereste az erdőben - ahol végül megtalálták.

A kriminálpszichológus, Végh József a véleménye szerint nem valószínű az előre kitervelt gyilkosság, hiszen az áldozatot egy cipőfűzővel fojtotta meg az elkövető. „Nem akart ölni” – vélekedik a szakember. Ezt a feltételezést erősíti, hogy miután Sándor rádöbbent tettének következményére, újra akarta éleszteni az akkor már élettelen testet.

Indulatcselekmény – fogalmaz a szakember -, érzelmi körfolyamat, ami áll egy telítődési, egy feszítési, egy kiüresítési, s végül a tiszta állapotból. Az utóbbi állapotnál az elkövető képes új dolgokat befogadni, ekkor fogja fel, hogy mit csinált, ilyenkor „jön az új cselekvési program”. Normál körülmények közt mindannyian végigmegyünk ilyen fázisokon, csak az emberek jelentős része megtanulja ezeket kezelni, s a frusztráltságuk nem egy őrült cselekvésben manifesztálódik. A szakember arra a felvetésemre, hogy Sándort a közvetlen környezete hirtelen haragú, agresszív emberként jellemezte, elmondta, hogy elképzelhető, hogy „indulatkontroll zavar” lépett fel az elkövetőnél.

Az, hogy mi történt azon a szombati tragikus délutánon, csak Sándor tudja, mint ahogyan azt is, hogy előre készült-e tettére mindenkit átverve, vagy ahogyan a szakember mondja: indulatcselekmény történt.

Szombat este meghalt egy 19 éves életvidám, dolgos lány. Talán elkerülhető lett volna a tragédia, ha nem pletykákra alapozva mérgezik meg egy elítélt mindennapjait.

Szandrának - szülei szerint - nem volt senkije Sándoron kívül.

Nagyecsedet elhagyva a település határában lévő temetőben épp most búcsúztatják azt a 21 éves lányt, aki öngyilkos lett egy két héttel ezelőtti nagyecsedi rendezvényt követően.