Szóval a jövevényszavakról van szó, méghozzá olyanokról, melyek az új technológiákkal jöttek be és eredeti formájukban terjedtek el. Mert mindenki így szokta meg és 21. századi nyelvújítónak kellene lenni a magyarításukhoz. De erre aligha van szükség, hisz jól működnek mostani alakjukban is. Csak éppen az átírásuk, magyar szövegkörnyezetbe helyezésük kérdéses.

Nézzük csak a már említett computert. A szabályzatokban és a szótárakban azt találjuk, hogy magyarul bizony komputernek írjuk és nem kompjúternek. Pedig sokan az utóbbi kiejtést használják, a logikus és szabályos így az volna, ha vagy az eredeti írásmódot (computer) alkalmaznánk a magyar szövegben vagy az elterjedt magyar kiejtésnek megfelelően a kompjútert. A komputer egy elhibázott kompromisszumos megoldásnak tűnhet: félig angolos, félig magyaros.

De mit mondanak a szabályok? Ha egy idegen szó kellően meghonosodott a magyar nyelvben, akkor kiejtés szerint írjuk át. Vagyis esetünkben a kompjúter írásmódot várnánk helyesnek. Kifejezetten helyesírás-történeti érdekességnek számít, hogy mégsem azt használjuk. Szakemberek szerint az ok az lehet, hogy aki a szótárat készítette és ezzel a kérdést eldöntötte, a szót nem az angolnak megfelelően, hanem egy sajátos hunglish-t használva [komputer]-nek ejtette.

De ez volt a kivétel, amely erősíti a szabályt. Az informatika többi kifejezését kiejtés szerint írjuk át. Pendrájv, szoftver, szkájp, szmájli, webes megoldás, szájt, hekker, lájkol, kopi, cset. Ez azért van, mert a magyar nyelv ragasztó típusú, vagyis közvetlenül illesztünk a szóhoz toldalékokat, s hogy ez egyértelmű legyen, azért kell törekedni az idegen szavak ejtés szerinti írásmódjára. Hibás érvelés idegennyelv-tudásunk csillogtatása ilyenkor, mondván “ezt nem is így kell írni”. Ön például tudja, hogyan írjuk ótörökül azt, hogy disznó?

A magyar nyelvi kultúra ápolásáért indított rovatunkat a Magyar Nyelvőr Alapítvány együttműködésével készítjük, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával.