Hamvazószerdán és a rákövetkező vasárnapon a katolikus hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával jelöli meg a pap, miközben hagyományosan ezt mondja: “Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!” vagy: “Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!”.

Ferenc pápa nagyböjti üzenetében azt írja: “A nagyböjt egy új kezdet, olyan út, amely elvezet a biztos célhoz, a feltámadáshoz, húsvéthoz, amikor Krisztus győz a halál felett.
A nagyböjt kedvező időszak arra, hogy intenzívebbé tegyük lelki életünket azon eszközök segítségével, amelyeket az egyház felkínál számunkra: a böjttel, az imádsággal és az alamizsnaadás révén”.

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A kérés mögött az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt, az áldozatvállalás segíti a hívő embert “lelkileg egyesülni” az “igazi áldozattal, Jézus Krisztussal”.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot jelképezi. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el nagyböjtben a szentmiséken az alleluja, amely a liturgiában az öröm
legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ebben az időszakban nem díszíti virág. Az egyház sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

A böjt vallásos gyakorlata az imádság, a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés, amely kifejezi az ember Isten iránti szeretetét és az érte való áldozatvállalását. A húsvétra való készülés fontos részét képezik a mindennapi életben tett jócselekedetek.

Durucz Gabi
Friss Média