A hazánkban élő közönséges éticsiga (Helix pomatia) rokona a francia burgundi csigának. A francia gourman-ok szerint ez a csiga a legízletesebb, legértékesebb csigafajta az összes ehető csiga közül, bár nekünk, magyaroknak az éticsigáról nem a gasztronómia jut eszünkben. Egyszerűen azért, mert nem része az étkezési kultúránknak. Pedig egyes szakemberek egyenesen a jövő táplálékként tekintenek a 16 százalék fehérje- és 1 százalék körüli zsírt tartalmazó apró élőlényre.

A csiga orvostudományi szempontból sem elhanyagolható, hiszen a húsának aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén jól használható a gyomorfekély vagy épp a légzőszervi betegségek gyógyítására, telített zsírsav-tartalma pedig megelőzi a koleszterinlerakódást. Nem új keletű dolog, hogy a csiganyálkát a szépészeti ipar is hasznosítja különböző bőrápoló krémek készítéséhez.

Bevallom őszintén, amikor szerkesztőségünk megkapta a meghívót egy demecseri bemutatóra csigatenyésztés 2.0 címmel, meglehetősen szkeptikusan néztem az előttem álló feladatra, viszont annak tudatában, hogy Franciaországban és Olaszországban évente megközelítőleg 36 ezer tonna csigát tálalnak fel az ínyencek asztalára - gazdaságilag érdekessé vált a dolog. Folyamatosan bővülő óriási piacról van szó.

Az egész világon 550 csigafarm létezik, ebből az egyik Vasmegyeren

A demecseri bemutatót megelőzően a népes résztvevők Vasmegyeren jártak, ahol az országban elsőként a budapesti Csiga Hungary Kft. hozott létre másfél hektáros csigafarmot. A technológia és a csiga-tenyészállomány az Olaszországból érkezik. Maga a tenyésztés közel 40 éve létezik a dél-európai országban. Három éve történt jelentős áttörés, amikortól 550 csigatenyészet került a cég ellenőrzése alá világszerte.

Simone Sampó, az olaszországi cég elnöke stábunknak elmondta, hogy ezzel a technológiával 14 országban vannak jelen. Ezeken létesítmények „a föld tiszteletben tartásával” hoznak létre valami újat. A tenyészetek semmilyen formában nem károsítják a természetet, csekély a vízszükségletük ezeknek a „hústermelő” farmoknak. Bár hazánkban a csiga, mint bevételi forrás nem ismeretlen, de jellemzően a szabadban előforduló és ott összeszedett puhatestűek értékesítése volt jellemző eddig. Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a szabadban összeszedett csigákról meglehetősen keveset tudhat az ember. Ezzel szemben az ellenőrzött, de szabadban tenyésztett csigák életútja, táplálkozása nyomon követhető, így biztosítva a mindig kiváló minőséget – avat be minket a szakma rejtelmeibe Simone Sampó.

A csigatenyésztés a jövő aranya

Gyógyászat, kozmetikumok, szépészeti ipar, táplálkozás. A teljesség igény nélkül, ahol ennek a puhatestű proteinbányának a húsát, nyálkáját felhasználják. Korunk egyre nagyobb kihívása, hogy a földön élő 7 milliárd 700 millió lakos megfelelő táplálékhoz jusson. Az úgynevezett vörös húsok előállítása egyre költségesebb, és valljuk be őszintén: nem is környezetkímélő, elég, ha a légkört terhelő ammónia-kibocsátásra gondolunk. Egyes becslések szerint 2050-re nem fogunk tudni elég mennyiségben „vörös húst” termelni. Az egyik lehetséges megoldás a csiga húsának fogyasztása. Több európai országba a csiga húsát egyenesen a „jövő húsának” nevezik.

Garantált felvásárlás

Az olasz anyacég, azon túl, hogy biztosítja a tenyészállományt és a technológiát, garantálja, hogy egy darab csiga sem marad a termelő nyakán. A felvásárlást a budapesti cégén keresztül végzi. Megtudtuk azt is, hogy az egyhektáros csigafarm kevés munkát igényel, így akár munka mellett is végezhető tevékenység. Olaszországban 12 ezer csiga-tenyészet működik, ami megközelítőleg nettó 220 millió euró árbevételt produkál. Folyamatos képzések, oktatások a termelőknek „akadémiai” szinten, ami garantálja a technológia megfelelő elsajátítást és így a bevételek maximalizálást. A befektetés szükséglet például a vasmegyeri csigafarm esetében, ami másfél hektáron terül el - folyóáron számolva - 11 millió forint, éves fenntartási költsége 650 ezer forintra tehető. A garantált éves árbevétele a farmnak mintegy 10 millió forint. Négyzetméterenként megközelítőleg másfél kilogramm csiga „szüretelhető le”. Fontos információ, hogy minél nagyobb egy-egy csigafarm, annál kisebb a fajlagos költség.

Amennyiben a magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy „tudunk csigát termelni”, ebben az esetben az olaszországi anyavállalat további befektetéseket tervez, mint például egy csigafeldolgozó üzemet, ahol félkész fagyasztott csiga termékeket állítanának elő.

Simone Sampó beszélgetésünk végén elmondta még, hogy a cégük fejlesztette ki a világon elsőként azt a szerkezetet, amiben a csigák nyálkája az állat károsodása és a szenvedése nélkül kinyerhető. A viccesen „csiga-wellnessnek” nevezett berendezésben a csiga nyálkája tökéletesen, stresszmentesen kinyerhető, ami így a gyógyászatban, szépségiparban kerül felhasználásra.

Demecser után Marokkó

A világméretű üzletre jellemző, hogy a cég olasz elnöke Demecserből Marokkóba utazik, ahol egy óriás csigafarmot kívánnak létesíteni megközelítőleg 12 500 fő foglalkoztatásával.

A bemutatót követően hagyományos magyaros ételek mellett csigából készült különlegességeket is feltaláltak. A háromféle módon készült csigahús közt volt magyaros beütéssel elkészített falatka is.

Mindhármat megkóstoltam: ízvilága, állaga engem a csirkezúzára emlékeztet, és igen: finom volt!

Váradi László, Demecser polgármestere hamisíthatatlan szabolcsi töltött káposztával és fantasztikus hájas süteménnyel is kedveskedett a vendégeknek. Az olaszoknak valószínűleg ez volt az ínyencség, míg nekünk a baconbe tekert csigahús.

Az éticsiga Európa-szerte elterjedt csigafaj. Főként Közép- és Délkelet-Európában őshonos. Skandinávia egyes részein szerzetesek, Angliában pedig a rómaiak terjesztették el, de a szigetországban ma már védett állat. Erdőkben, kertekben, szőlőföldeken, nyitott helyeken él. Különösen szereti a folyópartokat, hiszen a magas páratartalmat és az alacsonyabb hőmérsékletet részesíti előnyben. (Ennek az is az oka, hogy petéit nedves, laza földbe tudja lerakni.)