A Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád, Decsi Tamás összeállítású csapat július 27-én 45-11-re verte a mexikóiakat és 45-41-re a törököket, majd július 28-án a negyeddöntőben 45-25-re nyert a japánok, a négy között pedig 45-36-ra az idén Európa-bajnok franciák ellen.

Az aranyéremért a sorozatban négyszer győztes dél-koreaiakkal kellett megküzdeni, akiktől az előző két vb döntőjében kikaptak a magyarok. Ezúttal viszont nagyon koncentrált vívással 45-42-re nyertek.

Szatmári az első asszóban 5-4-re kikapott Oh Szang Uktól, majd Szilágyi fordított Gu Bon Gillel szemben. Menet közben, 5-7-es állásnál látványosan megvágta ellenfelét, de nem jelzett a gép, emiatt Gunak lamét kellett cserélni. Ezután Gémesi eggyel nyert Kim Dzsung Ho ellen - akinek a bal lábszárát később többször jegelték -, majd Szatmári kettővel verte Gu-t, így 20-16 volt az állás. A következő asszó Gémesinek nem sikerült, a 0-6-os eredmény azonban nem törte meg a magyarokat, sőt az se, hogy Szilágyi következő asszójában eggyel még nőtt is a különbség. Az utolsó három párharcot a magyarok nyerték, előbb Gémesi, majd Szatmári vívott szenzációsan - utóbbi három bekapott találat után fordított -, végül pedig Szilágyi Ohhal szemben zárta le a mérkőzést.

Szatmári plusz négyes, Szilágyi plusz hármas, Gémesi mínusz négyes találati mutatóval fejezte be a döntőt.

A dél-koreaiaktól az elmúlt években elszenvedett vereségek után megérdemelt volt a győzelem, és hatalmas az öröm a páston és a lelátón is.

Legutóbb 2007-ben, Szentpéterváron lett világbajnok a magyar férfi kardválogatott: abban az együttesben is bent volt már Szilágyi és Decsi.

A férfi kardozók a magyar küldöttség harmadik érmét nyerték Milánóban: előzőleg harmadikként végzett egyéniben Szilágyi Áron, illetve győzött a párbajtőröző Koch Máté.
A diadallal a magyarok nagyon nagy lépést tettek a párizsi olimpiai részvétel felé, mert eleve kijutó helyen álltak, ráadásul a vb az áprilistól áprilisig tartó egyéves olimpiai kvalifikációs időszak legfontosabb versenye éppen a világbajnokság, az itt elért eredmény, illetve az azért járó pontszám - egy világkupához képest csapatban kétszeres szorzóval - mindenképpen benne lesz majd az összesítésben.

A férfi kardozók a magyar küldöttség harmadik érmét nyerték Milánóban. Az előzőleg harmadikként végzett egyéniben Szilágyi Áron, illetve győzött a párbajtőröző Koch Máté.

A diadallal a magyarok nagyon nagy lépést tettek a párizsi olimpiai részvétel felé, mert eleve kijutó helyen álltak, ráadásul a vb az áprilistól áprilisig tartó egyéves olimpiai kvalifikációs időszak legfontosabb versenye éppen a világbajnokság. Az ott elért eredmény, illetve az azért járó pontszám – egy világkupához képest csapatban kétszeres szorzóval – mindenképpen benne lesz majd az összesítésben.

A világbajnok csapat tagjai így nyilatkoztak a győzelem után a Nemzeti Sportnak:

SZILÁGYI Áron: – Tizenhat évvel ezelőtt gimnazista voltam, most pedig már harminchárom éves családapa vagyok, mégis ugyanolyan gyermeki örömmel ünneplem ezt a világbajnoki aranyat – talán éppen azért, mert már régóta vártunk erre a győzelemre. És ez független attól, hogy közben én egyéniben nyertem ezt-azt, a csapat más érzelmeket mozgat meg.

SZATMÁRI András: – Az egyéni verseny után nagyon mélyre kerültem, és még a csütörtöki csapatselejtezőben is küszködtem, de talán éppen ezek kellettek ahhoz, hogy a nyolc között már ilyen jól vívjak. Így kellene vívnom máskor is, mert tudom, hogy képes vagyok rá, akkor talán nem egy egyéni vébécímem lenne, és nem most szereztük volna meg az első csapataranyunkat egy világbajnokságon...

GÉMESI Csanád: – Tudtuk, hogy nagyon komolyan kell vennünk a japánok elleni negyeddöntőt, mert ha elég magabiztosan nyerünk, az hatással lesz a későbbi asszóinkra. Így is történt. Volt, aki kudarcként fogta fel az Európa-bajnoki negyedik helyünket – mi is. De nem az Eb miatt, afféle válaszként vívtunk ilyen jól Milánóban, hanem azért, mert ez egy vébé, és ez kellő motivációt jelentett a számunkra.

DECSI Tamás: – Amikor tizenhat évvel ezelőtt nyertünk a szentpétervári világbajnokságon, sokakat megleptünk. Azt hiszem, ez a milánói arany nem meglepő, hiszen az évek során szerzett érmek megalapozták azt, hogy elérjünk idáig. Voltunk már egészen közel Dél-Koreához, arra a négy évvel ezelőtt budapesti vébére és az egytusos vereségre sokan emlékeznek – ez az arany halványítja azt a döntőt. Megérdemelten nyertünk.