Van, hogy olyan egyszerűen megfogalmazható a lét. Nincs mellébeszélés, nincsenek évtizedek alatt leülepedett bölcseletek, csak néhány egyszerű szó. Egyszerű szavakból összeálló történet születéstől a halálig, magányról, összetartozásról, emberpróbáló megmérettetésekről, a természet erejéről, szélről, vízről, állatokról. Őselemekről és ősi helyzettől, amikor az ember csupán a természettel volt kénytelen harcolni – a saját erejével.

Van, hogy egészen egyszerűen megfogalmazható a lét körforgása. Hullámzik a tenger, felkel a nap, delelőre hág, majd lehanyatlik az óriási csillogó víztükörbe. Besötétedik és a tenger csak hullámzik, végül a hullámok is elcsitulnak. Másnap reggel kezdődik minden elölről – a következő napig. Egy kis rák, amely a homokban sétálgat, napokon át, heteken, hónapokon át ugyanazt az utat teszi meg, lecsap egy partra sodort halra, hogy aztán egyszer rá csapjon le egy sirály.

Van, hogy egyszerűen megfogalmazható két ember kapcsolata, egy szerelem története. Még akkor is, ha a főhős egy szigetre partra sodort hajótörött, aki egyedül kénytelen szembeszállni minden rá leselkedő veszéllyel, megbirkózni ádáz helyzettel, egészen addig, amíg össze nem sodorja az élet a vörös teknőssel. A teknőssel, aki(!) három alkalommal teszi tönkre a férfi menekülésre épített tutaját, aki háromszor húzza a tenger mélyébe hősünket, és aki végül a partra sodródik. A férfi pedig bosszút áll rajta, egyszerűen a hátára fordítja és sorsára hagyja. Amikor felébred a lelkiismerete és megmentené az állatot, a szigeten levő egyetlen, nagy méretű élőlényt önmagán kívül – már késő. De csodák mindig történhetnek. Ahogy két ember kapcsolata a legvadabb körülmények között is megszülethet, úgy születik meg a Vörös teknős élettelen testéből egy gyönyörű, vörös hajú lány. Ő lesz a férfi társa, élete értelme, gyermekének anyja. Társa egészen a legvégsőkig.

Van, hogy egy rendezőnek olyan egyszerűen sikerül megfogalmazni mindezt, ahogy az Oscar-díjas rövidfilmes, Michael Dudok de Wit tette A vörös teknős című animációs filmjében a Stúdió Ghibli égisze alatt. Az 1985-ben alapított japán animációs és filmstúdió most először engedett be saját berkeibe egy idegent, Dudok de Wittet, hogy elkészíthesse első egészestés filmjét. A filmet, amelyre a rendező kilenc kerek évet áldozott az életéből, azután, hogy 2000-ben Oscar-díjat nyert Apa ás lánya című rövidfilmjével. A holland rendező pedig most is bizonyított – nem is akárhogy. Olyan mozi született, amelyre méltán lehet büszke a stúdió és ő is. A film egésze alatt szóló gyönyörű zene (Laurent Perez Del Mar munkája), a természet hangjai pedig elfeledtetik a nézővel, hogy több mint egy órán keresztül nem hall emberi szót. Egyetlenegyet sem.

Van, hogy néha fantasztikusan és magától értetődően működik az “együtt-működés” európai alkotók és japán producerek között. Most éppen úgy, hogy a rendező levelet kapott a Stúdió Ghiblitől, ha netán egészestés filmben gondolkodna, ők szívesen vállalják a produceri feladatokat. A stúdió nem kérte, hogy a film japán legyen, hagyták, hogy Michael saját látásmódja érvényesüljön a saját történetében, abban, amit már régóta őrzött a fiókjában. Hogy a francia stúdióból végül a Kecskemétfilmnél is kötött ki feladat, az sem a véletlen műve. A nagyívű film előállításához rengeteg animációs tervezőre volt szükség, és hiába dolgoztak angol, olasz, belga és spanyol alkotók, szükség volt még egy jól felkészült, tehetséges csapatra. Így került a képbe a Kecskemétfilm, így történhet, hogy a stáblista végén, a legnagyobb örömünkre, jó néhány magyar nevet is felfedezhetünk.

Van, hogy az ember kijőve a moziból melankolikus hangulatba kerül. Ilyenkor csak összébb húzza magán a kabátot, dacol ő is a természettel, a 19-es villamos megállójában. De hát hideg van, egyszerűen hideg. Pedig most, a varázsos mese után egyszerű és magától értetődő a létezés…

A vörös teknős című színes, japán-francia animációs filmet január 12-től vetítik a mozik.

Forrás: hirado.hu