Kisvárdán 2020 márciusában Hegyi Henrik Dénes, akkor még a Felső-Szabolcsi Kórház főigazgatójaként, összehívta a munkatársait és bejelentette, hogy a kórházat fel kell készíteni az új koronavírus okozta megbetegedések kezelésre. Két nappal korábban érkezett az első hír, hogy hazánkat is elérte a világjárvány. A kórház dolgozóinak, mint kollégáiknak mindenhol máshol, egy új típusú koronavírus által okozott, meglehetősen agresszív betegség gyógyítást kellett megtanulniuk.

Az első hullám idején Kisvárda még a másodlagos ellátási körben volt, kevés beteggel. Azonban ez nem jelentette azt, hogy nem volt dolguk. Előkészítették a Bárkát – ami a kisvárdai kórház különálló épületrésze. Itt 200, nem súlyos Covid-beteget tudnak fogadni. Jelenleg megközelítőleg 60 beteget ápolnak itt. Vannak köztük fiatalok és idősek egyaránt. Sokuk oltatlan, vagy csak az első oltását vette fel.

A betegek nélküli időszak esélyt adott arra az itt dolgozó orvosoknak, nővéreknek, ápolóknak, hogy elsajátítsák az új ismereteket, melyek nélkül esélytelen felvenni a harcot a Coviddal.

Most, a negyedik hullám közepén engedélyt kaptunk a Szent Damján Görögkatolikus Kórház főigazgatójától, Hegyi Henriktől, hogy megnézzük a Covid intenzív részleg munkáját és a Bárkába is bemehettünk. Az ajtón túl Deák Csilla ITO főnővér várt bennünket, ő vezetett végig a részlegen.

A zsilipelés és beöltözés után a folyósóra lépve gépek sípolását, dudálását, a lélegeztető gépek pumpálását halljuk. Az osztályon ottjártunkkor 16 súlyos állapotban lévő Covid- beteget kezeltek. 90 százalék oltatlan, vagy csak egy oltást vett fel, azt is régen.

Egy 41 éves asszony hazavágyik. Beszélni nagyon halkan tud, levéve a lélegeztető maszkot, levegőért kapkodva annyit mutat, hogy erős a szíve. A nővér biztatja: haza kell mennie, várja az unokája, közben szorítja a kezét. Elmondja, hogy a család többi tagja is itt volt, ők a szerencsések közé tartoznak, már hazamentek. Egy másik ágyon egy fiatalember hason fekszik mélyaltatásban, ő szintén nem vette fel az oltást. Édesapja előtte két héttel talán pont azon az ágyon mondott végleg búcsút evilági létének.

Az orvosok 24, míg a nővérek, ápolók 12 órás műszakokban váltják egymást. A teher napról napra nagyobb, lelkükben ott minden elvesztett beteg családtagjainak fájdalma.

"Kis kórház a miénk, itt minden betegnek arca van, mindenki ismer valakit az általa kezelt betegek közül. Talán éppen a szomszédot, ismerőst, rokont, „Katikát”, a nővért a sebészetről. Ez a legnagyobb különbség egy fővárosi és egy vidéki kórház között. Pluszterhet, olykor elviselhetetlen nyomást mér az itt dolgozókra" – avat be minket Mosolygó Tibor atya, a kórház lelki igazgatója.

Az ITO bejáratánál felirat: az oltás életet ment. Akik ott dolgoznak, nap mint nap tapasztalják, átélik, megélik: az oltás tényleg életet menthetett volna, de ott bent már késő ezen rágódni!

Hogy mivel tudod segíteni az egészségügyben dolgozókat? Azzal, hogy beoltatod magad!

A kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórház orvosai, ápolói, nővérei napi 12-24 órás műszakban küzdenek az ajtón túl lévő betegekért. Van köztük egy harminc körüli férfi, aki két hete még a hegyet is elhordta volna.

"Ha tudom, hogy ilyen rossz, beoltatom magam" - mondta egy hete. Másnap lélegeztetőgépre került...

Az oltás tényleg életet ment!

- FrissMédia -