A menet Dögéről indult, hogy két részletben összesen 200 kilométeres távot megtéve 43 települést érintve végül Nyíregyházára, a Megyeháza elé érkezzenek - oda, ahonnan 76 évvel ezelőtt csak megyénkből több mint 4 000 honfitársunk indult el a Don-kanyarba, a -40 fokos orosz télbe.

Dr. Seszták Miklós kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője akkor Dögén beszédében úgy fogalmazott: „Mi nem hagyjuk az őseink emlékét, pont azért nem, mert legjobban ezt az emlékezést ti tudjátok visszaadni, hiszen szabadidőtöket, energiátokat és egy kicsit az életetek egy részét erre áldozzátok” – mondta, utalva a honvédsulisok kitartására és az előttük álló kétszer 4 napos gyaloglásra.

A hétfői zárórendezvényen Nyíregyháza Megyei Jogú Város alpolgármestere, dr. Ulrich Attila arról beszélt, hogy a hadsereg 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda. Az alpolgármester azt mondta, hogy „erre a tragédiára nekünk magyaroknak mindig emlékeznünk kell” Majd kifejtette: ezért fontos, „hogy a mindenkori magyar hadsereg jó felszereléssel, a kornak megfelelő, modern technikai eszközökkel rendelkezzen”.

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke örömét fejezte ki, hogy a hét évvel ezelőtti doni emlékmenet kezdeményezés az idők során egyre nagyobb lett és így egyre több fiatalt mozgat meg. Mint mondta, a hét év alatt több mint 4 200-an vettek részt rajta, ebből 60-an évről évre megtették az évek során 200 kilométerre növekedett távot. „Azok a fiatalok, akik ha csak egy-egy szakaszt is megtettek, ilyen módon be tudtak kapcsolódni az emlékezésbe” - fogalmazott. Amíg magyar él, adózni kell a doni hősök emlékének – jelentette ki az elnök.

Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült, ugyanis határozott kérést, parancsot teljesítettek. „A sztálingrádi nagy megrázkódtatásig csak kértek a németek, ezt követően határozottan utasítottak.” Erdélyi Lajos azt is mondta, hogy a Don-kanyarba indulók a magyar hadsereg fegyverzetének 50 százalékát, a szállítókapacitás háromnegyedét elvitték. Mindent elvitt a 2. magyar hadsereg, ami akkor rendelkezésre állt. A helyettes államtitkár emlékeztette a jelenlévőket, hogy a magyar hadsereg 200 kilométer szélességben védekezett, tartalék és tüzérségi eszközök vontatására alkalmas járművek nélkül. A magyar katonák ennek ellenére megtettek mindent, amit megtehettek – jelentette ki, majd így fogalmazott: „az óriási magyar áldozatoknak – 100-150 ezer halott- köszönhető, hogy a doni áttörést követően nem kerültek a szövetséges erők olyan katlanba, ahol óriási veszteségeket szenvedtek volna.”

Seszták Miklós kabinetvezetője, Dudás István köszönetét fejezte ki a kadétoknak, hogy évről évre megteszik ezt az emléktúrát, így emlékezve, s emlékeztetve a doni hősökre. Ezt követően a doni emlékmenet fővédnökének, Seszták Miklósnak a köszönetét tolmácsolva a menet legfiatalabb tagjának átadták a Zrínyi kiadó gondozásában nemrég megjelent a Hősök Naptára című kötetet, amely Illésfalvi Péter hadtörténész munkája. A kötetből összesen hatvan darabot osztottak szét azoknak, akik megtették a doni emlékmenet 200 kilométeres távját.

A beszédeket követően a Honvédelmi Minisztérium képviselői, a honvédség, a megyei vezetők, Nyíregyháza önkormányzatának alpolgármestere, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal részéről Sipos Anita kabinetvezető, Dudás István kabinetvezető, valamint a honvédsulisok elhelyezték az emlékezés koszorúit.