Temetőjük először bérelt, majd saját tulajdonú földön működött. Fenntartottak rituális fürdőt, több kóser mészárszéket, 1889-ben elemi iskolát nyitottak. A kisvárdai zsidók voltak a megalapítói a helyi pénzintézeteknek s a 20. század elején ők szervezték az első itteni gyárakat. Az egyik kisvárdai ügyvéd, Vadász Lipót a Tisza-kormányban igazságügyi államtitkár lett.

1941-ben minden megváltozott. Az úgynevezett első zsidótörvény kiadásával megkezdődött a zsidóság egyéni és kollektív jogfosztása, kisemmizése. 1941-től a férfiakat munkaszolgálatra vitték, Kisvárdán 1942-ben munkaszolgálatos tábor létesült.

A kisvárdai gettó a Horthy Miklós út bal oldalán kezdődött, és kiterjedt a Deák Ferenc és a Petőfi utcára, a Mátyás király út bal oldalára, valamint a Szent László utca egyes részeire. A gettó területe magában foglalta a zsinagógát is. Ahol lehetett, a házak közt a kerítéseket lebontották, így közös udvara lett a gettóba zárt zsidóságnak.

A csendőrségnek küldött jegyzék alapján folyt a zsidók kijelölt területre (gettóba) szállítása. Ez április 15-én, más adat szerint 16-án kezdődött. „A fehérvasárnap hangulatát szokatlan esemény zavarta meg városunkban. Megkezdődött a zsidóknak gettóba való gyűjtése… Vidékről szállították be először a családokat.”

A gettóba tömörítés a hónap végén fejeződött be. A zsidó értelmiségiek közül a bizonytalan vagy inkább a nagyon is bizonyos jövő miatt többen öngyilkosok lettek. A helyieket nem utcánként, hanem a zsidók ellenőrzésének sorrendjében vonultatták be a megadott településrészre. A gettósítást idegenből érkezett rendőrök végezték, egy tiszt által vezetett csoportot a rendőrök közül a gettó területén szállásoltak el.

Ez a településrész volt korábban is a helybeli zsidóság élettere, lakhelye, centruma. Az úttesteket most korláttal lezárták. A zsidók közül választott, fehér karszalagot viselő „segédrendőrök” is vigyázták, hogy engedély nélkül a gettó területére senki ne lépjen be és onnét ne lépjen ki. A munkaszolgálatosoknak a rendőrség harminc percet engedélyezett, hogy rokonaikat meglátogassák.

Május 27-én, szombaton kihirdették, hogy két napra való ételt készítsen össze mindenki. Ez jelezte, hogy a gettót hamarosan felszámolják. Közvetlenül a sávuót ünnepe előtt egy SS egység érkezett Kisvárdára. A gettóba siettek, idomított német juhászkutyákat vezetve betörtek a házakba, és ütötték még az öregeket, nőket és gyerekeket is.

Május 29-én megtörtént az emberek bevagonírozása, a szerelvények egy nappal előbb érkeztek Németországból. A gettó kiürítését a magyar csendőrök intézték. Először a Csillag, a Petőfi és a Posta utcát, illetve az ezek közötti részt számolták fel. Gyalogmenetben mentek a kisállomás felé, és ott beterelték őket Schwarz fakereskedő udvarába, mivel a vasúti sínek egészen az ő raktáráig vezettek. Az udvarban már bent álltak a vagonok, minden vagon előtt tábori csendőr volt gépfegyverrel. A 3500 emberre körülbelül 40 csendőr vigyázott.

Az első szállítmány elvitele után a hátrahagyottak közül több zsidót a csendőrök kivittek a fatelepre, hogy rendet csináljanak. Ők megtudták, hogy a vonatok nem Hortobágy felé indultak, mint azt remélték, hanem Csap irányába, vagyis kivitték a zsidókat az országból. Erre a hírre többen öngyilkosságot követtek el. Május 30-án próbát tartottak, felsorakoztatták a gettóban lévőket a zsidó iskolánál, 31-én pedig a második szállítmány is útnak indult. Néhány embernek sikerült elbújnia a gettó kiürítésekor, ők pár nap múlva Pestre szöktek.

A vagonok Kassán keresztül futottak Auschwitz-Birkenauba. A kassai vasútállomáson a németek vették át a szerelvényeket. Egy ott készült feljegyzés szerint Kisvárdáról május 30-án futott be az első szerelvény, 3475 fővel, június 2-án pedig a második, azon 3421-en utaztak.

A holokausztot túlélő kisvárdaiak nem mindegyike tért vissza lakóhelyére. 1946-ban 804, 1948-ban 650 zsidó élt a településen. Ez évben a gettó egyik utcájának nevét Mártírok útjára változtatták. 1949-ben márványtáblába vésték a kisvárdai és a vidéki áldozatok névsorát.

Akkor Kisvárdán 446 izraelita élt. A következő évtizedekben a zsidók száma folyamatosan csökkent, 1975-ben a zsinagógát is eladták a helyi tanácsnak. 2001-ben még 11 kisvárdai vallotta magát zsidónak.

Fotók: FrissMédia

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár