Az ügyben eredetileg Debrecenben emeltek vádat 2008-ban. Akkor a sértett fiát, ifj. Schönstein Sándort gyanúsították azzal, hogy 2007-ben megölte édesanyját. A Debreceni Törvényszék 2010-ben hozott ítéletét a Debreceni Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az ismételten lefolytatott bizonyítási eljárás alapján 2012-ben jogerősen felmentette a sértett fiát a törvényszék.

2015-ben D. L. vádlottal szemben DNS-bizonyíték alapján emelt vádat e bűncselekmény elkövetése miatt a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség. Az eljárás a Nyíregyházi Törvényszéken folyt, ahol 16 tárgyalási napon több tanút s mintegy 10 szakértőt hallgattak meg, többek között genetikus, pszichológus, orvos szakértőket.

Dr. Halász Ágnes ügyész perbeszédében - az ítélethirdetést megelőző tárgyaláson - kifejtette, hogy álláspontja szerint a közvetett bizonyítékok zárt láncolata minden kétséget kizáróan igazolja a vád álláspontját. Azaz D. Lajos két beismerő vallomása, valamint az áldozat ruháján fellelt DNS-hordozóból kinyert DNS. A beismerő vallomások a szükséges törvényi figyelmeztetést követően kerültek rögzítésre, a vallomásokról videófelvétel is készült. Bár a vádlott a beismerő vallomásokat később visszavonta, az ügyészség álláspontja szerint az egyéb objektív bizonyítékok D. Lajos bűnösséget megnyugtatóan bizonyítják. Halász Ágnes perbeszédében hangsúlyozta, hogy a bizonyítékrendszer – szakértői jelentések, a helyszíni szemle felvételei, fotódokumentációk – szinkronban áll a beismerő vallomásban foglaltakkal. Az ügyész a vádlott által védekezésül előadottakat életszerűtlennek tartja. A beismerő vallomáskor az állítólagos kábítószer hatása alatt állást a kirendelt szakértők nem támasztották alá. Az ügyész a Btk. 1978 évi négyes törvény szabályait alkalmazva azt indítványozta, hogy D. Lajos vádlottat visszaesőként mondja ki bűnösnek a bíróság egy rendbeli, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. A vádlottal szemben tényleges életfogytiglan tartó fegyházbüntetést indítványozott az ügyész.

Dr. Mile Adrienn kirendelt védő perbeszédében a tényállást és az ahhoz kapcsolódó jogi minősítést is vitatta. Részben eljáráshibákra, jogi garanciák megsértésére hivatkozva kérte a bíróságot, hogy a beismerő vallomásokat ne vegye figyelembe védencével szemben. Dr. Mile Adrienn álláspontja, hogy a nyomozó hatóságnak illetékessége sem volt az ügyben, hiszen a vagyonvédelmi alosztály hallgatta ki védencét egy emberölési ügyben, ami álláspontja szerint jogszabály-ellenes. ( D. Lajost 2009-ben vagyon elleni bűncselekmények miatt gyanúsítottként hallgatta ki a hatóság, akkor tette a beismerő vallomást emberölés miatt – a szerk.) A védő határozott álláspontja, hogy a védence terhére felrótt bűncselekményt nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. A védő perbeszédében vitatta a DNS-hordozó mennyiséget, valamint a nyomszegény környezetet. Egy ilyen brutális bűncselekménynél jóval több DNS-hordozót, illetve ujjlenyomatot, szövetmaradványokat kellett volna találni – vélekedik a védő perbeszédében. Különös, hogy védence ujjlenyomatát egyáltalán nem rögzítették a helyszínen és azon a borosüvegen sem, amit a szemetesben találtak meg a helyszínelés során, de még DNS-hordozót sem rögzítettek rajta. Mile Adrienn a beismerő vallomásokról azt mondta, hogy védence így akart szabadulni „szorult helyzetéből.” A védő hivatkozott arra is, hogy védencének biztos alibije volt az elkövetés időpontjára, amit féltestvére és édesapja igazolt neki. Akkor amikor még nem vádolták meg D. Lajost emberöléssel.

Az utolsó szó jogán

D. Lajos tagadta a bűncselekmény elkövetését. „Én nem ilyen ember vagyok” - mondta, majd a nyomozószervek munkáját minősítette. Állítása szerint ezt az ügyet rá akarják verni, a hatóság céljai elérése érdekében semmilyen eszköztől nem riadt vissza – állította a vádlott. A bíró kérdésére, hogy ezt a tárgyalások folyamán miért nem említette a vádlott, „nem tudom” volt a válasz.

Az ügyről ezekben a cikkekben írtunk részletesen-

Részletek később.

- FrissMédia -