Az egykor a turistáktól elzárt királyság sokáig csak a zarándokokat fogadta. 2019-ben végül nyitottak a világ felé, ma már pedig egyre egyszerűbb bejutni a hatalmas sivatagi országba. Ekkor jelentették be, hogy lehet turista vízummal is beutazni a királyságba. A történelmi nyitás a Vízió2030 program egyik mérföldköve, melynek célja a befektetés élénkítése és több millió új munkahely megteremtése a turizmussal. Az országban több világörökségi helyszín található. Az első, Madáin Szálih még 2008-ban került fel a listára, míg jelenleg már 7 ilyen helyszínük van. A WizzAir a tavalyi év elején kezdett menetrendszerinti járatokat indítani Budapestről Rijadba, Dzsiddába és Dammamba. Jelenleg csak az első két városba vannak járatok Magyarországról.

Dzsiddába az út körülbelül öt óra, és jó esetben olcsón is hozzá tudunk jutni a repülőjegyhez. A vízum és a kötelező biztosítás együtt közel 50.000 forint. A kötelező biztosítás gyakorlatilag csak életveszély esetén segít az utazónak, így mindenképpen érdemes külön biztosítást is kötni az útra.

A járatokat jórészt a Mekkába zarándokló muszlimok veszik igénybe, akik Umrah-ra mennek szent városukba. A Hadzs, amin minden muszlimnak, ha teheti, életében legalább egyszer részt kell vennie idén júniusban lesz, és a szaúdi hatóságok egymillió ember részvételét engedélyezték erre az évre (a járvány előtt több, mint kétmillióan vettek részt rajta). Az Umrah szintén mekkai zarándoklat - de nem a Hadzs idején - erre folyamatosan jönnek a zarándokok a világ minden tájáról, a budapesti gép is főleg velük van tele.

Dzsidda a királyság második legnagyobb városa. Az óriási, három terminálos repteréről a város taxival vagy Uberrel fél óra alatt elérhető. A szaúdiak nagyon kedvesek a turistákhoz, például nagyon sokszor megosztották a netet ott, ahol wifi nem volt elérhető. Érdeklődőek, örülnek, hogy egyre többen látogatnak el országukba a híveken kívül is.

A Ramadán idején jártam az országban, amikor a nagy meleg mellett az is nehezítette a helyzetet, hogy nappal majdnem minden zárva volt. A nem muszlimok elvileg ehetnek-ihatnak a Ramadán alatt is, de ezt, ha lehet elvonulva, az embereknek hátat fordítva illik megtenni. Néhány étterem nappal is nyitva van és egy sarokba elvonulva itt lehet akár ebédelni is. A Ramadánt betartó muszlimok napfelkelte előtt, suhoor-t esznek, majd naplemente után az iftar a nap fő étkezése.

Egyhetesre terveztem a kirándulást a sivatagi országba, ami egészségügyi probléma miatt csak háromnapos lett, és ebből a rövid időből is egy napig a helyi kórházakat látogattam. Említettem, hogy a kötelező biztosítás nem sokat ér, ezt személyesen is megtapasztalhattam, de szerencsére volt még egy, bankkártyához tartozó is. Ezzel egy másik kórházba kellett mennem, ami az előzőhöz hasonlóan szuper tiszta, elegáns volt, benne Starbucks kávézóval és komoly élelmiszer bolttal. A Ramadán miatt 4 órát kellett várni, míg valaki foglalkozott velem, de utána alaposan kivizsgáltak, bár más eredményre jutottak, mint két nap múlva a budapesti orvosok.

A rövid kint töltött idő alatt megnéztem a város büszkeségének, a 30 kilométeres tengerparti sétánynak egy szakaszát. Sok kávézó, étterem, játszótér, modern szobor látható a Corniche-n és van itt egy pici tengerparti mecset is. Az úgynevezett Sziget mecsetet Wahed El-Wakil egyiptomi építész a dzsiddai tájat kiemelő szoborszerű elemnek tervezte. Naplemente előtt egyre többen telepedtek ki, családok, baráti társaságok várták az esti étkezés, az iftar kezdetét. A boltokban is megnőttek a sorok, legtöbbször külön a hölgyeknek.

Dzsidda legizgalmasabb városrésze az Al Balad 2014 óta a világörökség része. Dzsidda és konkrétabban az Al Balad évszázadok óta a legfontosabb érkezési pontja a Mekkába tartó - Indonéziából, Afrikából, Indiából illetve a világ más részeiről érkező - zarándokoknak. Így a város mindig is nyitottabb volt az idegen kultúrákra, és az ország legliberálisabb városának tartják. A negyedben már évek óta folyik a műemlékvédelmi program, melyet 2030-ra terveznek befejezni. A már felújított és az omladozó épületek nagyszerű keveréke fantasztikus élmény a látogatónak. Farácsokkal díszített ablakai és erkélyei, az úgynevezett rawashinek, amelyeket hihetetlenül aprólékosan faragtak ki.

Al Balad-ban a kávézók, éttermek mellett boltok is vannak és itt is látszik, hogy a csador alatt és otthon a helyi hölgyek csinos ruhákat és sok aranyat viselnek. A rövid, de érdekes kirándulás után, mivel sajnos a városból közel sem láttam mindent, amit szerettem volna, és Medinába se jutottam most el, úgy tervezem, hogy az egy évig érvényes vízum érvényességi idején belül visszatérek alaposabban körülnézni.