- Mikor volt érezhető mindenki számára, hogy a közúthálózat megújítása megkezdődött a térségben?

- Néhány éve, 2014-ben megtört a jég, mert annak az útszakasznak a felújítása kezdődhetett el, amely nagyon régóta szükséges volt, ez az összekötő út vezeti be Kisvárda városba a közlekedőket Ajak felől, a 4 számú főútról. Ennek a 9 km-nek közel 1 milliárd forint volt a költsége.Azért is mondtam az előbb, hogy megtört a jég, mert az elindulás után már folyamatosan növekvő lendülettel indultak be a további felújítások és az új építések beruházásainak tervezései is megkezdődtek. Az országos közúthálózat rendkívül nagy forgalmat bonyolít le, hiszen ezen érhető el minden település, mondhatjuk úgy is, hogy ezek az utak kötik be a településeket az ország vérkeringésébe. Az elhasználódás miatt folyamatos karbantartásra van szükség, de elérkezik az az idő, amikor már kevés a karbantartás, nagyobbat kell lépni, szükséges a felújítás.

Sok évtizeddel ezelőtt, amikor én kezdtem a pályafutásomat, akkor még a forgalom nagysága a mainak a 20 százalékát sem érte el, nem beszélve a teherforgalomról, hiszen az IFA és ZIL szerelvények fele terhelést okoztak az úthálózatnak, mint a ma futó, sokszor 40 tonnától nehezebb teherjárművek. Akkor az utak minősége kevesebb igényt elégített ki, a burkolatok 80 százaléka – kis teherbírású - utántömörödő aszfaltmakadám pálya volt, szórt technológiával készült. Ma már a hengerelt aszfalt burkolatok elégítik ki a megnövekedett igényeket és a terhelést is ezek viselik el. Az arányok megfordítása és a minőség biztosítása csak felújításokkal valósítható meg.

- Mikor és hogyan került kapcsolatba az utakkal és a közutas szakmával, pályája eleje, hogy kezdődött?

- Ahogy említettem, évtizedekkel ezelőtt kezdődött a kapcsolatom a közutakkal, valójában véletlenszerűen. Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnázium matematika-fizika tagozatán tanultam és 1972-ben érettségiztem. Ugyanebben az évben felvételt nyertem a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépész karára, mely tanulmányaimat sikeresen befejeztem és 1975-ben államvizsgáztam, diplomát kaptam. Mai napig nagyon szeretem a gépeket, akkor még nem gondoltam, hogy egészen más irányú lesz a munkám, melyet nem teljesen a gépek között tölthetek.

Diplomamunkám megvédése előtt megkeresett a Közúti Igazgatóság akkori igazgatója - aki édesapámat ismerte - és felajánlotta, hogy a későbbiekben nyugdíjba vonuló, Kisvárdán üzemmérnökség vezető Szabó Pista bácsi utódjaként rám gondolt. Soha nem bántam meg, hogy elfogadtam a felkérést.

Ugyanebben az évben összeházasodtunk párommal, Ő nyújtja azóta is a legtöbb segítséget, sok esetben pedig a tanácsaival segít a munkámban. Az egyik legörömtelibb évem 1975 volt, a diploma szerzése, a házasság és a megajánlott munkalehetőség miatt. Kettőnk közös élete Nyíregyházán kezdődött, itt éltük párommal, de már tudtuk, hogy Kisvárdán lesz a folytatás, csak azt nem tudtuk, hogy mikortól. Elkezdtem dolgozni! Mint bárki más halandó, én sem sokat tudtam az utak üzemeltetéséről, de a munkatársaim nagyon sokat segítettek, hiszen kapcsolatban voltam a megye minden üzemmérnökségével (azóta mérnökség a megnevezésük) és természetesen az Üzemeltetési és Fenntartási osztály minden munkatársával nap, mint nap együtt végeztük a ránk bízott feladatot.

- Mikor került akkor végül is Kisvárdára?

- Közel egy év Nyíregyházán töltött bemelegítés után Kisvárda lett a munkahelyem ahol üzemmérnökség vezető-helyettes lettem, minden érdekelt, megpróbáltam a munkatársaimat és a technológiákat megismerni valamint a kapcsolatokat is kiépíteni a társszervekkel és az akkori városi és községi tanácsokkal. A következő esztendőben Kisvárdára költöztünk és feleségem a 2 számú Általános Iskolában kapott állást. Teljes lendülettel akartam az elképzeléseimet megvalósítani, nagyon sokat utaztam az úthálózaton, kezdtem felfedezni a szépségét és a felelősséget is, mely ehhez a munkához kapcsolódik.

Akkoriban a mi Kisvárdai üzemmérnökségünk volt a legnagyobb úthálózatot kezelő egység, mivel 750 km csak nekünk volt az egész országban. Sokszor mondtam is, hogy ha elindulok utazni, 3 napi hideg élelmet kell vinni, mert olyan hosszú időbe telik bejárni a területet.

Emlegettem, hogy korábban örömteli éveink voltak, de a legnagyobb boldogság akkor ért bennünket, mikor első, majd három év múlva második gyermekünk is megszületett.

Időközben páromat a megépült új iskolába hívták, Kisvárdán nagyon sokan ismerik Őt, hiszen pedagógusként a matematika rejtelmeibe, gyakran nehézségeibe avatta be a gyerekeket. Csapó tanár néni, vagy Ilike néni – mert mindenki így ismeri – a „Kettes” majd az „Ötös” iskolában tanította a matematikát, általa sok-sok gyerek megkedvelte ezt a nehéz és mégis szép, hasznos tantárgyat.

Munkám nagyon gyakran elszólított otthonról, mert a közutak üzemeltetése nyáron is és télen is embert próbáló feladat. Csak az tudja, aki ismeri. Sokszor elmondom munkatársaimnak, hogy nekünk van a legtöbb „műszaki ellenőrünk” mert az úthálózaton mindenki közlekedik valamilyen formában, akár járművel, akár gyalogosan.

- Az akkori feladatok - most a közutas szakmára gondolok - meg a jelenlegiek mennyiben különböznek egymástól?

- Feladatunk - minden esetben - a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtése, ennek érdekében hozták létre a közúti igazgatóságokat 1958 május elsején, azaz 60 éve. Azóta több átalakuláson mentünk keresztül, de a feladat ugyanaz marad, felelősséggel biztosítani a közlekedés feltételeit.

A motorizáció növekedésével az igények és a követelmények is emelkedtek, ugyanilyen sebességgel azonban az úthálózat állapota is romlásnak indult. A terhelést nem bírták az elöregedett pályák, nagyon sürgős beavatkozásokra volt szükség.

Tömegesen alakultak ki a burkolathibák kisebb-nagyobb felületeken – ezeket nevezzük kátyúknak - mely állapotok nagyon jellemzőek voltak az 1980-as és 1990-es esztendőkre. Akkoriban a téli időszakok sem kímélték burkolatjainkat, hiszen összehasonlíthatatlanul több volt a csapadék, hó és ónos eső formájában, mint a mostani években, a fagypont alatti hőmérséklet pedig nem ritkán elérte a mínusz 20 fokot.

- Ha már a téli tevékenységnél tartunk, meg hát most is itt a tél, az mennyire nehéz, egyáltalán milyen a téli tevékenység?

- A téli időszakok nálunk minden év november 10-től március 15-ig tartanak, természetesen ezek a dátumok az időjárás függvényében változhatnak.

Nagyon sok telet dolgoztunk végig munkatársaimmal, sok esetben reményünk sem volt arra, hogy meg tudunk birkózni a hatalmas hófúvásokkal és nem tudtuk, hogy vajon reggelre merre lesznek járhatatlan útszakaszok.

Minden gép, minden személy fontos a téli védekezési munkánk során, de a nagy teljesítményű rakodógépek és a hómarók tudnak igazán hatékonyan megbirkózni a hófúvásokkal.

Emlékszem, 1999 telén Dombrád és Újdombrád között a hófúvás szinte egybefüggő volt, helyenként másfél méter magas torlaszokkal, de Újdombrádon olyan nagy hófúvásokat épített a szél, hogy nem tudtunk bejutni a településre. Sok helyen az épületek ereszcsatornájáig emelkedett a torlasz, a hómaró a településen nem dolgozhatott, mert összetörtük volna az épületeket.

Jött az ötlet – szállítsuk ki a havat a faluból. Na de honnan vegyünk ennyi gépet? Az akkori Polgári védelmi kirendeltség javasolta, berendelik a fuvarozó vállalkozókat, mi pedig biztosítjuk a rakodógépeket, a település pedig a területet, ahová szállíthatunk. Megszerveztük, 4 napon keresztül éjjel-nappal 10 nagy teherautó – 12 köbméteresek – szállították a havat, két VOLVO homlokrakodó pedig rakodta őket.

Azon a réten, ahová szállítottunk, olvadáskor tó keletkezett, még nyár elejére sem száradt ki teljesen.

- Ez elég kemény és izgalmas feladat lehetett, ez a havas történet, de a téli időszakon kívül, még milyen érdekes feladatokat kellett megoldani?

- Tavasszal kezdődtek az olvadási és fagykárok helyreállításai, elsősorban kátyúzási technológiával. Az útállapotok javítása érdekében felületi bevonatokat építettünk, több millió négyzetméter nagyságrendben, amely ugyan jobb teherbírást nem eredményez, de vízzáróvá, repedésmentessé és kipergés mentessé teszi a javított szakaszokat.

A járműforgalom azonban egyre nőtt, a terhelés már olyan mértékűvé vált, hogy a felújítások halaszthatatlanná váltak. Az országos közúthálózat kezelője az üzemeltetést és a karbantartást végzi, a felújítás nem a hatásköre. Szakmai javaslatot tehet, és kérik is, de a döntés a tulajdonos jogosultsága. A megalakuláskor elrendelte a Közlekedési és Postaügyi Miniszter, hogy a közúti igazgatóságok nem vállalatként, hanem költségvetési szervként működnek. Az átalakulások során nem változott a tulajdonos, a Magyar Közút Nonprofit Zártkörűen működő Részvénytársaság egyszemélyi tulajdonosa a Magyar Állam, a tulajdonosi jogkör gyakorlója pedig a mindenkori közlekedési ágazat minisztere. Útállapotok javítása a tulajdonos döntésén múlik, mégpedig, hogy mennyi fedezet biztosítható országosan. És megtörtént egy meglepetésszámba menő esemény, 2014 évben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítása alá vonták a közlekedési ágazatot, vezetőjének pedig Dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselőt nevezték ki.

Miniszter úr régóta szívén viselte az úthálózat sorsát, mert az előző ciklusban is, országgyűlési képviselőként, a térség apró útfelújítási lehetősége esetében, többször keresett szakmai egyeztetések kérdésében. Úgy gondolom, ennek is köszönhetem, hogy 2014. október 23., nemzeti ünnepünk alkalmából a szakma legmagasabb kitüntetését, a „Baross Gábor díjat” adományozta részemre.

- Ezúton utólag is gratulálok, de térjünk egy kicsit vissza az ön személyére még a kitüntetésen túl is. Hogyan lett igazgató?

- Már 2014-ben kisebb felújításokat sikerült a térségünkben megvalósítani, a következő években adatott meg igazán a lehetőség. Úgy alakult, hogy a Magyar Közút Nonprofit Zrt. megyei igazgatója 2014 decemberében nyugdíjba vonult. Következő év február végén magához hívott a miniszter úr, és közölte:

• Laci, Te vagy mostantól a Magyar Közút Megyei Igazgatója.

Komoly meglepetést okozott, kértem egy kis gondolkodási időt, amit párommal megbeszélve elfogadtam és március 09-én Nyíregyházán kezdtem el dolgozni. A feladat sokrétű, és a távolság sem kicsi, naponta 1-1 órát kocsikázom reggel és este. A gyerekek felnőttek, mindketten az orvosi pályát választották, Krisztina Debrecenben a klinikán neurológus, Melinda Budapesten fogorvos, ezért a család életét nem zavarja meg a napi 11-12 órás távollétem. Nagy örömömre a miniszter úr továbbra is sokszor kérte véleményem az úthálózaton végzendő beavatkozásokról, a megye, a kisvárdai térség és Kisvárda városát érintően.

- Visszatérve a felújításokra. Hogyan alakult a lehetősége mindezeknek? Miről tud beszámolni?

- A lehetőségekkel élve, sok helyen indultak a kivitelezések és elérkezett a felújítások és beruházások befejezése, melyekből néhány jellemzőről most egy csokrot bemutatok.

A beruházások célja az volt, hogy valóra váljon Kisvárda város tehermentesítése, a 7,5 tonnás „zóna” működik, ettől nehezebb szerelvények csak külön engedéllyel léphetnek a zónán belülre.

Kisvárdán, a felújításokon felül, sikerült ebben az évben olyan biztonsági forgalomtechnikai elemeket beépíteni, mellyel országszerte alig találkozhatunk.

Az „Intelligens gyalogátkelőhelyek”-ből még csak Budapesten és Debrecenben egy-egy valósult meg eddig referenciaként, Városunkban pedig tavasszal hármat helyeztünk használatba, ezzel biztosítva a gyalogosok biztonságos átkelését az úttesten. Megjegyzem, a múlt hónapban adtak át egyet Kecskeméten, Nyíregyháza pedig jövőre tervezi egy átkelőhely intelligenssé tételét.

Folyamatban lévő beruházás a „Közlekedés biztonságot javító beavatkozás, körforgalmak korszerűsítése, gyalogos-kerékpár utak átvezetésének biztosításával” ” a 381. sz. főút – 4. sz. főút – 4149. sz. összekötő utakat érintve.

Kisvárda kiemelt szolgáltató városrésze dinamikus fejlődésének köszönhetően a Városmajor utca a város egyik legforgalmasabb útjává alakult át, mely növekedést az úthálózat fejlesztése körforgalmi csomópontok kiépítésével igyekezett biztonságosabbá tenni. A közúthálózat fejlesztést azonban nem azonos mértékben követte a gyalogos, ill. kerékpáros létesítmények fejlesztése.

Ráadásul a városrész gazdasági és kereskedelmi funkciói tovább terjeszkednek külterületen a 4. sz. főúton kialakított körforgalmi csomópont környezetében. A helyenként hiányos gyalogos és a teljes mértékben hiányzó kerékpáros hálózat az utóbbi években több súlyos és könnyebb gyalogos, ill. kerékpáros balesetet idéztek elő a jelzett útszakaszon.

A balesetveszély elhárítása érdekében a Városmajor utca mentén a meglévő gyalogos járda folytatásaként mindkét körforgalmi csomópontot érintve az Önkormányzat a Magyar Közút NZRt.-vel közösen „Közlekedés biztonságot javító beavatkozás, körforgalmak korszerűsítése, gyalogos-kerékpár utak átvezetésének biztosításával” elnevezésű projekt keretében biztonságos gyalogos és kerékpáros létesítményeket építenek ki 2019 évben.

A beruházás az alábbi elemekből tevődik össze:

• Gyalog kerékpárút építése a Belfő-csatorna előtti Stadionhoz vezető út csatlakozásától - keresztezve a 4 sz. főutat - az Aldi áruház feltáró útjáig
• Gyalogos járda építése a 4 sz. főúttól a Háda Kft. telephelye előtti buszmegállóig
• Gyalogos átkelőhely és buszöböl építése a Várfürdő megállónál

A beruházáshoz kapcsolódik a Belfő-csatorna hídjának felújítása és kiszélesítése.

Megyei Igazgatóságunk az országos közúthálózatból 2265 km kezelését végzi a gyorsforgalmi útszakasszal együtt. Az idén hazai forrásból finanszírozott, helyi- és országos közúthálózaton 33 projektben bruttó 6,3 Mrd Ft költséggel 93,5 km hosszon történnek útfelújítási munkák. A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program támogatásával további 16 projektben 69,3 km hosszban történnek burkolat felújítási munkák, 6 Mrd Ft értélben.Fentiek szerint kiemelkedő mértékben, 163 km hosszúságban, összesen 12,3 Mrd Ft értékben történik 49 útszakaszon burkolat felújítás a megye úthálózatán, ami a teljes megyei közúthálózat közel 10 %-át érinti.

A megvalósult és várható beruházások évtizedes lemaradáson javítanak, a közlekedés feltételei térségünkben ezáltal kedvezőbbé válnak, és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ebben az évben megyénkben a projektek finanszírozása több mint 13 milliárd forint volt, akkor úgy érzem, nem dolgoztunk hiába.

- Végezetül kíváncsi lennék, mi az Ön hitvallása?

- A közúti közlekedés biztosítása olyan felelősségteljes feladat, melyhez kicsit megszállottá kell válni, nem kímélve sem időt, sem energiát, legfőképpen pedig önmagunkat. Mindig azt kell éreznünk, hogy feladatunkat akkor teljesítettük, ha mindent megtettünk a közlekedők biztonsága érdekében.