Akkoriban még a szülők nem tudtak egész nap a gyermekeik mellett tartózkodni, ezért hát mi, nővérkék sokszor leültünk az ágyuk szélére és meséltünk, játszottunk velük.

Ma már én lettem nagymama, de az, hogy játszunk, segítsük a szükségben lévő embertársainkat, még inkább felerősödött bennem.

Karácsonykor minden ember kicsit jobb, kicsit másabb. Talán megmarad hosszabb ideig is bennünk a jótékony lélek, mint ahogy a gyertya lángja ellobban. Ha elmúlik karácsony, legyünk azon, hogy a szeretet lángja ne halványuljon el, hanem időnként gyúljon meg újra és újra a szívekben.