Rezes László ollózós góljáról marad majd emlékezetes leginkább a vasárnapi NB II-es megyei rangadón, amelyen a házigazda Kisvárda Master Good és a Véber György vezetőedzővel ezúttal bemutatkozó Nyíregyháza Spartacus 1–1-es döntetlenre végzett egymással.

– Ezen a pályán egész egyszerűen nem lehetett futballozni, megpróbálkoztunk ugyan néhány labdakihozatallal, de a játékosok érthetően bizonytalanok voltak a labdaátvételeknél, ezért ezt a stílust fel kellett adnunk – mondta a történtekről Révész Attila, a kisvárdaiak szakmai igazgatója. – Minczér Tibor és Oláh Gergő azért került a csapatba, hogy párharcokat nyerjen, de ennek az elvárásnak nem tudtak megfelelni, ezért rákényszerültünk az ívelésekre. Az így a támadózónába eljuttatott labdával viszont Cseri Tamás és Szabó Péter nem tudott mit kezdeni, mert ők inkább lapos átadásokkal hozhatók helyzetbe. El kell ismerni, a nyíregyháziak reakciógyorsabbnak bizonyultak, Kártik Bálint és Holdampf Gergő több lecsorgó labdát gyűjtött be, mint a mi középpályásaink, így nem tudtunk az ellenfél fölé kerekedni. Bízom benne, hogy tavasszal, sokkal jobb körülmények között ettől is jobb mérkőzést vívunk majd egymással Nyíregyházán. A döntetlennel nem lehetek elégedett, mert pontszámban kezdünk leszakadni az élen álló Balmazújvárostól, de a mi célunk az, hogy stabil NB II-es élcsapata legyen Kisvárdának.

Az első félidőt látva volt az embernek olyan érzése, hogy a hazaiak számára a szünetig a túlélés a cél, hogy a második játékrészben robbantva eldönthessék a mérkőzést. A kezdőcsapat összeállítása is ennek szólhatott.

– Ez abszolút így volt, főleg amikor szembesültünk a pálya talajával – vallott színt a várdai szakmai igazgató. – Tudtuk, hogy hétközben hosszú utazáson is kiélezett kupameccsen jutott túl a Nyíregyháza, és mi is megtapasztaltuk korábban, hogy ez mivel is jár. A második félidőben pedig bárkit képesek vagyunk beszorítani, de a helyzeti előnyünk nem vezetett sikerre, sőt, a nyíregyházi ellentámadások többször is veszélyt okoztak. A gólt mégis rögzített helyzetből, ezúttal bedobásból kaptuk, sajnos, mostanában jellemző ránk az ilyesmi. Sokat reméltünk Gosztonyi András beállításától, ő még most ott tart, hogy egy félidőn át tud igazán segíteni, de a góljával sokat tett a pontszerzésünkért. A nagyobb probléma az, hogy a centerpozícióban rendelkezésre álló idősebb játékosaink folyamatosan kidőlnek a sorból, Miroszlav Grumics után most Rajczi Péter sérült meg.

A vendégkispadhoz közel helyet foglalók meggyőződhettek róla, hogy Véber György a feszült pillanatokban is képes megcsillogtatni humorát, és a lefújás után is mosolygós volt a Szpari bemutkozó edzője.

– Új edzőnek nem egyszerű feladat a feljutásra pályázó és jó erőkből álló csapat otthonában debütálni – mondta Véber György. – Kiderült, közel sincs akkora baj a csapatnál, mint azt híresztelték, hogy mi lehetett a probléma, azt nem tudom, de szó sincs arról, hogy szétesett társaságot kellene irányítanom. A vezetésünk után azt hittem, megnyerjük a mérkőzést, még öt-tíz percnyi profizmus kellett volna ahhoz, hogy ez meg is valósuljon, de összességében az egy ponttal mi lehetünk boldogabbak, mert nem nőtt a két csapat közötti különbség hét pontra.

Véber Györgyből a kincstári optimizmus is beszélhetett akkor, amikor a csütörtöki bemutatásán feljutásesélyesnek ítélte meg az új csapatát. Így gondolja ezt az első bajnokit követően is?

– Abszolút tartom, amit mondtam, már csak azért is, mert azóta több edzésen is láttam, hogy mire képesek a játékosok, ha ideálisak a körülmények – felelte a szakvezető. – De azért jó, hogy most ilyen pályán kellett játszanunk, mert ilyen oldaláról, a küzdőképességéről is bemutatkozott a csapat. Ahogy azt mondtam, szeretném, ha hétről hétre sikerülne a saját képemre formálni a csapatot, legközelebb hazai pályán már kombinatívabb futballra lesz szükségünk. És hogy mennyire szép játék a futball, arról csak annyit, Révész Attila kollégám említette, mit is hiányolt az ő csapatának középpályájáról, nos én a szünetben ugyanezt tettem a szóvá a mi oldalunkról, vagyis, hogy sokkal agresszívabb védőmunkát szeretnék látni a két fedezetemtől, hogy olyan pozícióban szerezhessünk labdát, ami által ne legyünk ívelésekre kényszerülve. Nem kincstári optimizmus, hogy fel kell jutnunk, hanem a realitás!

Forrás: www.szon.hu