Bohócok, vagyis bohócszerű alakok már az ókorban is léteztek, feladatuk mindig a nevettetés, a tréfás gúnyűzés volt. Később a középkori udvari bolondok is szabadszájú, jó kedélyű, emberek voltak, ám kezdetektől ott lappangott bennük a vidámság és a szomorúság kettőssége. Birtokukban volt a nyílt beszéd és az önkifejezés szabadsága, amivel szívesen éltek. Talán épp az emberek kifigurázására vezethető vissza sötét oldaluk megjelenése.

A 18. század színházainak szereplői (Pierrot, Harlequin és Columbine) még egy fokkal közelebb kerültek a mai bohócábrázoláshoz. Eltúlzott, mégis bájos és igen közkedvelt nevettetők hírében álltak, arcukat már nem maszk, hanem festék borította, mely az idők során egyre színesebbé, élénkebbé vált, ahogyan eszköztáruk is folyamatosan bővült.

A színpadról egyenes út vezetett a cirkuszi porondra, ahol szintén a mulattatás a feladatuk. Mindmáig az attrakciók szüneteiben szórakoztatják a közönséget, mókás, gyakran esetlen és kissé együgyű megjelenésükkel, ártatlan ám néha kifejezetten rosszízű tréfáikkal. A bohócokat éppen ezért körüllengi egyfajta kiszámíthatatlanság. A kedves külső ellenére soha nem tudhatjuk, miben sántikálnak, nem beszélve arról, hogy nem látjuk, kinek az arcát rejti a több réteg festék és a feltűnő, piros, krumpliorr.

Görbe tükröt mutatnak nekünk, kiemelve, hogy olykor mennyire sebezhetőek, vagy akár nevetségesek vagyunk az álarcaink alatt. Talán ebben rejlik a titok, amiért képesek az emberek rettegésének tárgyaivá válni, hiszen semmi sem ijesztőbb annál, minthogy szembenézzünk saját félelmeinkkel, elnyomott sötét oldalunk rémeivel.

Az sem segített a bohócok megítélésén, hogy alakjuk több bűncselekménnyel is összefonódott a történelem során. John Wayne Gacy, a kegyetlen sorozatgyilkos, több mint harminc ember életét vette el a hetvenes években, miközben szabadidejében bohócjelmezben szórakoztatta a szülinapi zsúrok kis vendégeit. Gyilkos Bohócként emlegetik. Később is többen kihasználták a maskara nyújtotta felismerhetetlenséget különböző bűntettek elkövetésére.

A horror műfaj szintén felfedezte a bohócok ellentétekkel teli karaktereiben rejlő lehetőséget. Az egyik legismertebb ilyen negatív regényalak a Krajcáros, vagyis Pennywise. Az 1986-ban megjelent, AZ című Stephen King regényből minisorozat is készült, múlt héten pedig bemutatták a vadonatúj mozis verziót. A rémisztő lény ártatlan gyerekek eltűnéséért felel, akiket piros lufikkal csalogat magához. Egy ilyen könyv elolvasása, vagy a film megnézése után bárkiben könnyen szertefoszlik a barátságos bohóc képe, nem véletlen, hogy a regény hatására megugrott a Coulrofóbiában (bohócoktól való irracionális félelem) szenvedők száma.

A maszkot, vagy álarcot viselő alakok eleve ijesztően hatnak ránk valahol legbelül, és ha azzal szembesülünk, hogy eszközeiket brutális tettekre használják, akkor óhatatlanul beépül a tudatalattinkba, hogy a bohóc egy félelmetes és rendkívül gonosz teremtés.

Ezért félünk egyre többen az egyébként bűbájos és mulatságos bohócoktól!

-Földmives Bernadett-

Kép: mentalfloss.com

-Friss Média-