Ez kicsit érdekesen hangzik, de ha belegondolunk akkor így van. Vannak olyan pillanatok, amikor tényleg jobb lenne egyedül megvívni a magunk harcát minden segítség nélkül, de van, amikor jól esik, ha van valaki aki mellettünk áll és támogat bármilyen téren.

Ha párkapcsolatban él az ember, akkor tudja, hogy az a személy, aki mellette van az segíti mindenben amiben csak tudja, de van hogy egy kapcsolatban nem azt kapjuk amire számítunk. Nem hiába van az a mondás, hogy „Lakva ismerszik meg az ember”. És milyen igaz, mert addig nem ismerjük meg a másik igényét, szokásait viselkedését, amíg nem él vele együtt.

Mivel az ember társas lény, így nem tudja elképzelni, hogy ne legyen neki párja. De ha jobban megnézzük, és a mélyére ásunk ennek, akkor lehet benne igazság. De csak akkor éri meg párban élni, ha az a személy tényleg tiszteli, szereti, őszinte a másikkal szemben. Szerintem ezek és még sok más dolog nagyon fontos egy kapcsolatban.

Ha viszont egyedül van az ember, akkor az egészen más. Lehet, hogy nincs párja és csak később találja meg, de addig is szabadon járhat, kelhet, ahova neki jól esik. Jó, ha az ember párkapcsolatban él akkor is mehet, de nem olyan szabadon mint aki szingli.

Nem kell azon agyalnia, hogy most mi kerüljön az asztalra vagy, hogy menjek, vagy ne menjek el otthonról. A szingliség egyik jó oldala a szabadság érzése, a rossz (vagy nem rossz ezt majd mindenki eldönti magában,) az hogy egyedül hajtja álomra a fejét, és nincs, akihez szólni tudjon. Bár akkor fogja és elmegy a barátokhoz, vagy csak felhívja őket.

Jó ez most így kicsit vulgárisan hangzik, de szerintem sokan vannak úgy, hogy ha kapcsolatban él valaki hosszú ideje, elgondolkozik azon, hogy de jó lenne szinglinek lenni(főleg akkor, ha nem olyan a kapcsolata amilyet szeretne).

Kép forrása: parbeszelo.hu

Írta: Nézőné V. Ildikó