A vádirat szerint B.R. 2010. szeptember 22-én az esti órákban ismerőseivel kártyázott és italozott, majd később egy presszóban egyedül folytatta az italozást. Amikor már nem tudott fizetni a fogyasztásért, elhatározta, hogy pénzt szerez. Ennek érdekében bement egy ismerőse ingatlanára a nyitva lévő kiskapun, majd a teraszablak szúnyoghálóját kivágta, benyúlt a belső kilincshez a bukóra nyitva hagyott ablakon, azt kinyitotta és bemászott az előszobába.

Amikor a bent alvó férfi felébredt a zajra, magához vett egy riasztópisztolyt, a vádlott azonban elvette tőle és azzal a sértett fejét ötször, nagy erővel, majd még további tizenhat alkalommal megütötte. A bántalmazás során a sértettnek rendkívüli fájdalommal járó sérüléseket okozott. Az ütések következtében a sértett elvesztette eszméletét, majd a helyszínen elhalálozott. A vádlott ezután a házban a sértett ruhái között kutatott, onnan ismeretlen összegű készpénzt tulajdonított el, és magával vitte a riasztópisztolyt is.

A bizonyítási eljárás lényeges pontja a sértett lakásának ablakkilincsén fellelhető DNS- nyom volt, amely egyezett a vádlott DNS-ével. A szakértő azonban kifejtette, hogy az nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon – akár a vádlott és a sértett közötti kézfogást követően – is odakerülhetett.

A vádlott a felmentés hallatán.

A bíró az elsőfokú, felmentő ítéletet hirdeti ki

Az ítélet nem jogerős, az ügyész bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezett, míg a vádlott és védője tudomásul vették a döntést.