Azt hiszem, hogy soha senki nem fog biztos igen, illetve nem választ adni arra az örök – de megunhatatlan – kérdésre, hogy létezik-e csak barátság nő és férfi között? Bevallom őszintén, hogy én is eléggé labilis vagyok a témában, ráadásul fiatal - de szerencsére annál izgalmasabb - életem igen sokszor sodort már kacifántos helyzetekbe e témát illetően is.

Ami biztos az az, hogy barátságból könnyen lesz szerelem, de szerelemből barátság már annál ritkábban. Utóbbi akkor lehet igazán működőképes (vagyis szex-és érzelemmentes), ha hosszú és mély kapcsolat volt a felek között, komoly közös múlttal és életük szegmenseit meghatározó, rossz vagy jó élményekkel rendelkeznek. Ez a szerelemből lett baráti viszony azonban csak addig tarthat tisztán és őszintén, míg valamelyik szereplőnél színre nem lép egy harmadik személy. Ebben az esetben már ő veszi át a barát szerepét, megjelenik a féltékenység is az új és a volt kedves részéről, s – valljuk be őszintén – nem is lenne oly kellemes végighallgatni barátunknak nevezett exünk áradozásait az új kapcsolatáról, érzelmeiről, viszonyuk részleteiről.

A legőszintébb és legigazibb szerelem – véleményem szerint – egy legjobb baráti kapcsolatból alakulhat ki a legbiztosabban. Hisz ő az, aki ismer minket, minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt, mi több, feltétel nélkül el is fogadja azokat. Ő az, akivel már fél szavakból is megértjük egymást, akivel belelátunk egymás gondolataiba, akivel azonos az érdeklődési körünk, egyforma az értékrendünk, s aki előtt nem kell szerepet játszanunk, mert mindig magunkat adhatjuk. Sok költőt, írót, filozófust, szociálpszichológust megihletett már ez a női-férfi barátkozós téma. Egyik legkedvesebb számomra ezek közül Adam Jackson - Az igaz szeretet 10 titka című könyvében olvasható, miszerint: „Ahhoz, hogy megtaláljuk szerelmünket, először barátot kell találnunk”.

Témánk fő kérdésére egy, csupán egy esetben tudunk egyértelműen, biztos igen választ adni: ha boldog párkapcsolatban élünk, amelyben a párunk a legjobb barátunk. Ilyenkor valóban létezik őszinte barátság férfi és nő között. Igen ám, csakhogy ők nem csupán barátok, hanem szeretők, élettársak vagy házastársak, jóban-rosszban osztozók.

Összefoglalva tehát: ha minden ember őszintén és tiszta szívéből adna választ a kérdésünkre, akkor csak nemmel válaszolnának. Joggal kérdezheti, hogy miért? Mielőtt ezt megmagyaráznám, kérem csukja be a szemét és játszunk egyet:

• gondoljon egy önnel nem azonos nemű, legjobb barátjára,
• elevenítse fel kapcsolatuk kezdetét, a róla tett legelső benyomását és értékelje viszonyuk mélységét,
• most jellemezze egy kicsit barátja külső és belső tulajdonságait,
• végül, vallja be őszintén saját magának (senki nem hallja és nem látja gondolatait), hogy eljátszott-e már - akár most, akár korábban - azzal a gondolattal, hogy vajon milyen lehetne barátjával a csupán testi szerelem? Nem az érzelmek, hanem csak a testek játéka?

Válasza vagy ledöbbentette vagy nem, egy biztos, azt hiszem most már nem szorulok magyarázatra a pár perccel ezelőtt feltett miért kérdésére.

S hogy baj lenne ez a sokak által bűnösnek mondott gondolat? Ha mind a ketten szinglik-NEM! Ha akár csak egyikük is házasságban, netán komoly kapcsolatban él, akkor egyénenként változó, hogy merjük-e gondolatainkat tettekre váltani, vagy csak játszadozunk tovább a kellemes gondolatinkkal. Egyre többet és többet.......

Hogy baj ez? NEM! Szégyellnünk kellene? NEM! Mert emberek vagyunk! Férfiak és nők, nők és férfiak, akik ösztöneiknél fogva egymásnak, egymásért vannak teremtve, ha csak a testi örömökért, akkor is!

S ha ügyesek – és persze szerencsések vagyunk – akkor egyszer valóban igennel felelhetünk a kérdésre, mert megtaláltuk életünk párját, aki a legjobb barátunk is egyben.

- Friss Média/DéGé -