A gyermekek egyre jobban élvezték, s alig várták ezeket a foglalkozásokat, majd a sportszerető óvó néni azt is kitalálta, milyen jó lenne, ha a szülők is megnéznék a gyermekeiket, hogy lássák, milyen ügyesen fejlődnek és milyen boldogan készülnek ezekre a nem szokványos tornákra. Így született hát meg a zenés tornabemutató immáron negyed százada. A legelső rendezvényt a régi Wesselényi úti óvoda udvarán tartották, a következő évben az óvoda parkolójában, azt követően pedig a gépészeti szakközépiskola tornaterme és végül a város legnagyobb sportközpontja, a Városi Sportcsarnok adott otthont ezeknek a különleges alkalmaknak.

Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, s egyre színvonalasabb produkciókkal készültek az ovisok a rendhagyó zenés tornabemutatókra. Óriási csapatok mozdultak meg, a szülők, a gyermekek, az óvó nénik mind-mind nagyon boldogok voltak. A legboldogabb talán a program megálmodója és szervezője, aki fáradságot nem ismerve tanította be a gyakorlatokat a kicsiknek esztendőről esztendőre. Mára már több mint 140 gyermek tornázik - kicsik, középsősök, nagyok egyaránt.

Mesébe illő igaz történet ez, ahol egyszerre ennyi apróságot sikerül megmozgatni és a sport fontosságára nevelni. Ez nem csupán mese, hanem egy álom, amely valóra vált. Rögös út vezetett idáig, s mára már a fáradságos és kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen a szülők is örömmel csatlakoztak a kezdeményezéshez és ezen a napon együtt mozognak a gyermekeikkel. A mese itt még nem ér véget, tovább folytatódik, hiszen a gyerekek, a szülők alig várják az együttes munkát az egészséges életmód védelmére, hiszen...

"a mozgás sok mindenre orvosság, de nincs olyan olyan gyógyszer, amely a mozgást helyettesítené."

…a mese tehát folytatódik és a valóság bebizonyítja azt is, hogy egy elhívatott remek nevelő előtt soha nincs akadály, mert kigondolt valamit, és azt meg is valósította... A Kihívás Napján, 1993-ban indult útjára a zenés torna és az intézményben ugyanebben az esztendőben indult el az a csoport is, ahol mindennap volt testnevelés a Wesselényi úti óvodában. A pedagógusok figyelemmel kísérték a gyermekek mozgáskultúráját, állóképességét, erőnlétét, koordinációs, kondicionális képességeiket.

A mindennapi mozgás, a zenés torna nagy hatással volt a picikre, s egy idő után már azt vették észre, hogy azok a gyerekek akik ezeken a foglalkozásokon részt vettek, azoknak jobban fejlődött a ritmusérzékük. Év végén összehasonlították az átlag és kontroll (ahol mindennap volt testnevelés) csoportot. A gyermekeknek, akik rendszeresen tornáztak, harmonikusabb, rendezettebb volt a mozgásuk, mint társaiknak. Immunrendszerük megerősödött, ritkán voltak betegek. Így a nevelőtestület arra az elhatározásra jutott, hogy minden csoportban bevezetik a mindennapi testnevelést. Amikor megírták a helyi nevelési programot, akkor fő feladatuknak a mozgásfejlesztést és az egészséges életmódra nevelést jelölték meg. Kiegészítő tevékenységként szerepel a zenés torna és a néptánc is.

Az évek során a tornákat bővítették prevenciós (tartásjavító, lúdtalp, láb- és talpboltozat erősítő, megelőző) és vitamin tornával. A gyermekek szeretik ezeket a tevékenységeket és a szülők is örülnek, hogy már kisgyermekkorban elkezdődik az egészséges életmódra nevelés, a mozgásfejlesztés.

-Potór Melinda-