INTERJÚ
#Mudriné Resku Szilvia
#youtube
Videósorozat készül kisvárdaiakról
Beszélgetnünk kell egymással és inspirálódnunk kell egymásból. Ezt vallja Kisvárda első youtuber óvónénije, Mudriné Resku Szilvia, aki most újabb fába vágta a fejszét: videós interjúsorozatot indított. Beszélgetőtársai a köztünk élő érdekes és pozitív gondolkodású emberek. Vagyis olyanok, mint ő. De erről később. Az interjúsorozat hetente jelentkezik a YouTube-on, eddig két rész került ki, a második tegnap.

- Honnét jött az ötlet?

- Olyan sok különleges ember él Kisvárdán körülöttünk. Olyanok, akik életszemléletben, célkitűzésben vagy díjak elérésében előttünk járnak és ezt érdemes megmutatnunk egymásnak. Azt szeretném másokban erősíteni, hogy ha észrevesszük a bennünket körülvevő pozitív dolgokat, akkor ezzel a saját életünket is tudjuk segíteni. Szóval az lebegett előttem, hogy megismertessem a kisvárdai emberekkel a fantasztikus kisvárdai embereket. Hogy tudjunk tanulni egymás életéből, tudjunk inspirálódni.

- Kiket láthatunk a videókon?

- Már öt rész készen van, és mind-mind merőben más. Akikkel eddig beszélgettem, azok között volt művész, sportoló, üzletember. De tervezem, hogy lesz például politikus vagy pedagógus is. Nagyon széles a skála, hála Istennek.

- Az indító beszélgetésben egy csapat fiatal vett részt. Miért éppen rájuk esett a választása?

- Velük tudtam először időpontot egyeztetni. Egy baráti társaság tagjai, vannak köztük általános iskolások, középiskolások, egyetemisták és már dolgozók is. Olyan oldalról mutatták be a hozzáállásukat az élethez, ami engem is szíven ütött. Szülőként is, kisvárdaiként is, pedagógusként is. Meglepi az embert az a szoros családi kötelék, az a fajta empátia a szülők felé, amit hordoznak magukban. Az a fajta életszemlélet, amivel bírnak, az a fajta életcél, amit kitűznek maguk elé. Az, ahogy egymást inspirálják. Joggal és okkal lehetünk büszkék a mai fiatalokra. Nincs semmi baj ezzel a generációval, csak megfelelő hozzáállás és empátia szükséges, odafordulás, meghallgatás. Akkor együttműködnek és elmesélik a titkaikat. Beszélnek arról - ezt a kifejezést is tőlük tanultam - hogy például milyen a kapunyitás ELŐTTI pánik, amit ők átélnek.


- Ez rendhagyó alkalom volt, hogy csoportban beszélgettek? A többi interjú intimebb lesz, kevesebb szereplős?

- Először négyszemközti beszélgetésekre gondoltam, de az első videó után rájöttem, hogy nem feltétlenül kell ragaszkodnom ehhez. Van olyan beszélgetés, ahol négyen vagyunk, van, ahol ketten - ezt az élet hozza. Mert nagyon jó dolog ketten beszélgetni, de ha többen vagyunk, az olyanfajta eszmecserét tesz lehetővé, amely még több oldalról be tudja mutatni a témát, az embert. A Berencsi családnál például nem azt kívántam feszegetni mindenáron, hogy milyen eredmények, versenyek vannak mögöttük, hanem azt akartam bemutatni, hogy milyen is az, amikor egy családban két gyerek is kimagaslóan megtalálja azt a területet, amiben sikeres. Mi kellett ehhez a szülők részéről a mindennapokban? Hogyan tudták ezt megoldani? Nekem kicsit a Polgár családra hasonlít az egész.

- Elárulta, hogy Berencsi Tímeáék szerepelnek a sorozatban. Kiket láthatunk még?

- Az eheti beszélgetőpartnerem Bulitka László, aki profi atléta. Ő is kisvárdai és nagyon sok sikert hoz a városunknak. Az első percben levett az egyéniségével a lábamról és én is ugyanúgy beszéltem neki, mint ő nekem. Beszélgettem Szeregnyi Zsófiával is, ő szintén a városunk szülötte, balett-táncos Budapesten, az Operaházban. Aztán van egy nagyon fantasztikus ember, aki ugyan nem kisvárdai születésű, de Kisvárdára járt iskolába, a Bessenyei György Gimnáziumba. Komoróban lakik, úgy hívják, hogy Jászai Béla. Ő profi ejtőernyős. Azt kértem mindegyiküktől, hogy ők válasszák ki a helyszínt. Nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel, de Bélával például ugrottunk ejtőernyővel, tandemben. Bulival futottunk, Zsófia pedig hozott nekem egy balerinacipőt, amiben ő táncolt és az egész interjút az Operaház előcsarnokában vettük fel.

- Mindenki kötélnek állt, akit megkeresett?

- Nem mindenki vállalta be elsőre, de nagyrészt igen. És nagyon szívet melengető, hogy azt mondják: hálásak azért, hogy ilyen módon is megmutathatják magukat. Szeregnyi Zsófi például, aki 12 évesen került fel Budapestre és akkor az egész város szorított neki, nagyon örül minden kisvárdai lehetőségnek, mert neki ez a szülővárosa és minden innen gyökerezik. Minden ember a szülőhelyére kapaszkodik vissza és ez neki is nagyon fontos.

- Ön is szerepelhetne interjúalanyként ebben a sorozatban. Nagyon sok dologgal foglalkozik, sok újat visz be a munkájába, Ön például az első youtuber óvónéni Kisvárdán. Hogy jut energiája, ideje még erre is?

- Így érzem magam teljesnek. Ez egyfajta útkeresés is. Nagyon sok reformgondolat van bennem, várom, mikor érem utol saját magamat. Azt a fajta optimista szemléletet szeretném továbbadni másoknak, ami bennem él. Nagyon pozitív család áll mögöttem, nagyon támogatóak, ugyanilyen nyitottak. Enélkül nem tudnám megtenni, amit teszek. Lucia lányom nagy segítségemre van ebben a projektben is, ő a közösségi média nagy ismerője. Budapesten a Corvinus Egyetemre jár, és dolgozik a TRIP színházhajón, rendezőasszisztensként. Panna énekel, Janka ezerrel készül a Színművészeti Egyetemre. Nyolcadikos lesz, de eltökélt vágya az, hogy ő bizony színművész lesz. A férjem pedig mögöttünk áll, a racionalitás talaján, de mindenben támogatva.

- Most, hogy saját YouTube-csatornája van, Ön influenszer?

- Én nem influenszerkedni szeretnék. Azt szeretném, hogy híd legyek ember és ember között. Megmutathassam, mit lehet elérni akarással, tudással, álmokkal, bátorsággal, játékkal. Azt kérdezem meg, amit kisvárdai emberként megkérdezne bárki tőlük, csak nincs rá lehetősége. Azt szeretném, hogy igenis legyen lételem ez itt, Kisvárdán, hogy beszélgessünk. Hogy ismerjük el a másiknak az erényeit.


- FrissMédia -

Fotó: Marozsán János