A Paks letámadta az elején a Kisvárdát, mint Chuck Norris a texasi fojtogatót. De a Várda nem hagyta magát, úgyhogy az első öt percben nagy volt az iram.

Aztán mindenki elfáradt, s csordogált a meccs, mint néma patak a mongol síkságon. Néhány lecsúszott beadáson kívül semmi nem történt.

Aztán a 18. percben a kisvárdai Bumba megszerezte a labdát, lepasszolta Sassának, aki becselezte magát a 16-osra. Ott elrontotta a sokadik cselt, de így passznak is beillett a hosszú labda az előtte álló várdai támadónak, aki továbbadta a közben a kapu elé érkező Bumbának, s a légiós gond nélkül közepes erővel a kapuba lőtt.

Kisvárda - Paks 1-0.

Csak azért nem írom, hogy szép akció volt, mert kicsit abszurdnak tűnt a szituáció, a modern fociban egy jobb védelem mellett ilyet nem lehet megvalósítani, ráadásul Sassá nem direkt passzolt. Ám a lényeg: a Várda megszerezte a vezetést, mert derekasan küzdött, nem esett össze attól, hogy az elején nyomott a Paks.

Aztán a 30. percben a semmiből egyenlített a Paks, hazai segítséggel. Balról ívelték az ötösre a labdát, ahol a Kisvárdai Rubus gyönyörű ívben a saját kapujába fejelt. Öngól. Hahn feje előtt már elment a labda, úgyhogy elég szerencsétlen volt ez a mozdulat a védőtől.

1-1.

Pár perccel később a kiugró Bumba kapott álompasszt, csak a kapussal állt szemben, de a paksi Hegedűs a lábával hárított. Láttam már ilyet kihagyni, úgy nyolc méterről.

A paksiak közül Bognár, az edző fia tekerte kapura, nem volt veszélyes.

Szabadrúgásból is próbalkozott, az is pontos volt, de szintén erőtlen.

A Kisvárda büntetett. Lucas becsúszva szerzett labdát, s egyben indította is ezzel az önfeláldozó, rendkívül hasznos mozdulattal Camajt. A kisvárdai a bal szélről középre ívelt, ahol Navratil lekezelte, gyönyörűen elhúzta a paksi kapus mellett, és éles szögből, jobbról az üres kapuba rúgta a labdát.

2-1.

A második Paksot fogadta a harmadik helyen álló Kisvárda, persze az elmaradt meccsek miatt azért nem tiszta a kép, de kétségtelen, jól ment a csapatoknak az utóbbi időben.

A Paks letámadta az elején

a Kisvárdát, mint Chuck Norris a texasi fojtogatót. De a Várda nem hagyta magát, úgyhogy az első öt percben nagy volt az iram.

Aztán mindenki elfáradt, s csordogált a meccs, mint néma patak a mongol síkságon. Néhány lecsúszott beadáson kívül semmi nem történt.

Aztán a 18. percben a kisvárdai Bumba megszerezte a labdát, lepasszolta Sassának, aki becselezte magát a 16-osra. Ott elrontotta a sokadik cselt, de így passznak is beillett a hosszú labda az előtte álló várdai támadónak, aki továbbadta a közben a kapu elé érkező Bumbának, s a légiós gond nélkül közepes erővel a kapuba lőtt.

Kisvárda - Paks 1-0.

Csak azért nem írom, hogy szép akció volt, mert kicsit abszurdnak tűnt a szituáció, a modern fociban egy jobb védelem mellett ilyet nem lehet megvalósítani, ráadásul Sassá nem direkt passzolt. Ám a lényeg: a Várda megszerezte a vezetést, mert derekasan küzdött, nem esett össze attól, hogy az elején nyomott a Paks.

Aztán a 30. percben a semmiből egyenlített a Paks, hazai segítséggel. Balról ívelték az ötösre a labdát, ahol a Kisvárdai Rubus gyönyörű ívben a saját kapujába fejelt. Öngól. Hahn feje előtt már elment a labda, úgyhogy elég szerencsétlen volt ez a mozdulat a védőtől.

1-1.

Pár perccel később a kiugró Bumba kapott álompasszt, csak a kapussal állt szemben, de a paksi Hegedűs a lábával hárított. Láttam már ilyet kihagyni, úgy nyolc méterről.

A paksiak közül Bognár, az edző fia tekerte kapura, nem volt veszélyes.

Szabadrúgásból is próbalkozott, az is pontos volt, de szintén erőtlen.

A Kisvárda büntetett. Lucas becsúszva szerzett labdát, s egyben indította is ezzel az önfeláldozó, rendkívül hasznos mozdulattal Camajt. A kisvárdai a bal szélről középre ívelt, ahol Navratil lekezelte, gyönyörűen elhúzta a paksi kapus mellett, és éles szögből, jobbról az üres kapuba rúgta a labdát.

2-1.