S szegény Zlicic első hazaadásából gól is lett (nem az ő hibája, ezt nem akarom a nyakába varrni). Hatalmas potyából szerzett vezetést a Honvéd, merthogy Dombó ezt az ártalmatlan hazaadást maga elé tette, majd nem rúgta ki a labdát, nem is lett passzolt csapattársának (akik elmenekültek, úgyhogy ez nehéz is lett volna), hanem bevárta a Honvéd rárontó csatárát, és csinált egy cselt.

Az a durva, hogy ez sikerült is! De nem volt elég, hogy ballal elhúzta a labdát, még egy visszacselt is meg akart csinálni. Az már nem jött be, megbotlott a labdában. A Honvéd támadója, Lukic meg elvette és berúgta. Szerencse, hogy lerántani nem sikerült, az még kiállítás is lett volna.

1-0.

Nem elég, hogy embertelen potyagólt kaptak, jött az újabb nem várt esemény: Navratilnak kellett beállnia a Várdába viszonylag hamar, mert Mesanovics megsérült. Ezzel nem lett gyengébb a csapat, Navratil relatív gyors és pontos játékos. Camaj is kezdő volt, ő meg cselezni tud jól, de fáradékony, szóval alapvetően lett volna esély az egyenlítésre. Bumba pedig szabolcsi szupersztárként néha varázsolni is tud, mint Dzsudzsák fénykorában.

Volt időm ezt kifejteni, mert a Honvéd egyébként gyenge, mint a harmatos nádszál, egyetlen veszélyes beadásuk volt az alapvonalról, balról. Az elsuhant mindenki előtt, mint az expressz a zuglói pályaudvar előtt.

A Kisvárdának egy brutális helyzete volt. Bumba kapott remek indítást, kicsit gyengén vette át, de nála maradt a labda. Levitte az alapvonalig, jobbal gyönyörűen beadta. A labda átszállt a kapus és a védő felett is, egyenesen a Várda játékosának fejére, de Makowski közelről az oldalhálóba fejelt.