A biztonságos kerékpározás alapja, hogy csak műszakilag teljesen alkalmas biciklivel induljunk útnak. Bár a jogszabályi előírások pontosan meghatározzák a kötelező tartozékokat, a versenykerékpárok ezeknek nem mindig felelnek meg maradéktalanul. Van azonban egy olyan alapfelszerelés, amiből a Kisvárda környéki sportolók soha nem engednek: ez a bukósisak.
Vass József, a helyi egyesület kerékpárosa és futója elárulta, hogy náluk kőkemény szabályok uralkodnak a közösségi gurulásokon.
"A sisak használatát olyannyira komolyan vesszük és megköveteljük, hogy ha valaki sisak nélkül érkezik a közös tekerésre, attól rövid úton elköszönünk: vagy hoz egyet, vagy nem kerékpározunk együtt" – szögezte le a sportember.
A szigor nem alaptalan, hiszen a fejvédő nemcsak a bringázásnál, hanem a rollerezésnél és minden egyéb utcai sportnál is kulcsfontosságú.
Amikor egy kétkerekűvel közlekedő ember elesik, a teste tehetetlenségéből adódóan szinte kivétel nélkül a fejét üti meg először – legyen szó az aszfalttal, a padkával vagy akár egy út menti fával való ütközésről. A szakember emiatt egy másik, gyakran elhanyagolt védőfelszerelésre, a kesztyűre is felhívta a figyelmet.
Bukás közben ugyanis működésbe lépnek az emberi reflexek, és ösztönösen kitesszük a kezünket a becsapódás tompítására. Egyáltalán nem mindegy, hogy a puszta bőrünk találkozik a durva aszfalttal, vagy egy olyan technikai anyag, amelyen el tudunk csúszni, és megvédi a kezet a komolyabb hús- és csontsérülésektől.
Különösen a hegyvidéki utak tartogatnak komoly veszélyeket, ahol a meredek szakaszok és a komoly lejtők miatt még nagyobb a súlyos baleset kockázata. Vass József elmesélt egy esetet, amikor egy sporttársával a Zemplénbe indultak edzeni. Miután felautóztak a hegyre, a parkolóban derült ki, hogy a társa otthon felejtette a fejvédőjét. A kisvárdai kerékpáros hajthatatlan volt: közölte, hogy így nem indulnak el, és emiatt aznap teljesen elmaradt a közös tekerés.
"Ott meredek utak és komoly lejtők vannak, teljesen mindegy, hogy valaki mountain bike-kal, országúti vagy túrakerékpárral vág neki" – magyarázta a döntését. Bár a Zemplénben kiváló minőségű aszfaltutak találhatók, bármikor adódhat olyan váratlan szituáció – például elénk ugrik egy vadállat –, amikor tehetetlenül elesünk.
Arra a kérdésre, hogy a sisak valóban életet menthet-e, a tapasztalt sportoló egyértelmű igennel felelt. Korábban egy egész gyűjteménye volt olyan összetört fejvédőkből, amelyeket a sporttársai adtak át neki a bukásaik után. Ezeket a darabokat vándortáborokban és gyermekeknek tartott bemutatókon használta szemléltetésként.
Kívülről sokszor szinte semmi nem látszik ezeken a sisakokon, csupán egy pici repedés, ami jelzi, hogy szerkezetileg elnyelték az ütést. Vass József megosztotta egy kollégája megdöbbentő történetét is, aki szinte álló helyzetből dőlt el oldalra, a sisakja pedig teljesen végigrepedt a becsapódástól.
"Ha az a sisak nincs a fején, könnyen lehet, hogy ma már nem beszélgethetnénk vele" – zárta szavait a kisvárdai kerékpáros.