KÉK FÉNY
Végjáték - "állítólagos sértett"
Hétfőn lezárult annak a több mint három éve zajló büntetőügynek a bizonyítási eljárása, amiben a vádlottat többszörösen minősített emberölés kísérletével vádolja a hatóság. Ma az eset rendezői változatát kezdte kibontani a vádlott védője. A megbízott vezető védő, dr. Erdei Csaba következetesen állította a per folyamán, hogy jogos védelmi helyzet volt, védence valójában elszenvedője volt a brutális bántalmazásnak.

A védő perbeszédében nem egy esetben úgy fogalmazott, hogy az "állítólagos sértett" hazug, és színjáték az egész, amit állít. Azaz teljes mértékben tagadja a vádirati tényállást és a sértettet (a perben M. Katalin sértetti, és nem "állítólagos sértetti" pozícióban van) elkövetőként állítja be.

A védelem gyakorlatilag mindent kétségbe von, minden létező bizonyítékot ki akar zárni a bizonyítékok közül, mondván, hogy a helyszínen eljáró hatósági emberek nem a törvényben előírtak alapján jártak el.

A jogász végzettségű vádlott a Nemzeti Adó-és Vámhivatal hivatásos állományú tagja volt, bűnügyi szakterületen dolgozott.

A védelem szerint nem értékelhető a bűncselekmény helyszínén a szemléről készített jegyzőkönyv, mert teljesen szabálytalan. Nincs meg a kézzel írott szemle, annak csak szövegszerkesztőbe rögzített példánya lelhető fel, (azonban a szemle során a jogszabálynak megfelelően mindent rögzítettek videón - a szerk.). Azaz a szemle jegyzőkönyve összevethető a videóval.

A védelem érvelése szerint a vádbeli cselekmény helyszínén végrehajtott szemle tulajdonképpen nem is szemle volt, hanem házkutatás - mondta Erdei Csaba, a vádlott védője. Ennek azért van jelentősége, mert a helyszínen lefoglalt tárgyak, ruházat, DNS-hordozók, telefonok, hangrögzítő berendezés által begyűjtött bizonyítékok alapján állt össze a vádirati tényállás és az ezt alátámasztó bizonyítékhalmaz. Amennyiben igaza van a védelemnek, hogy a szemle nem is az volt, hanem házkutatás, amire más szabályok vonatkoznak, akkor a megszerzett bizonyítékok törvényellenesen kerültek a nyomozó hatóság birtokába. Azaz: nincs ügy, hisz nincs bizonyíték.

A kissé kacifántos megközelítés azonban léket is kaphat, hiszen Be. 119.§. szerint a szemle keretében lehetőség nyílt a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatására, számbavételére, és a nyomozó hatóság szabályosan és megfelelően gondoskodott azok megőrzéséről. A büntetőeljárás szabályai tehát az idézett módon biztosítják azt, hogy a bizonyítás eszközfelkutatása és lefoglalása házkutatás elrendelése nélkül történjen meg.

Tudatos csúsztatások vagy szándékos megvezetés?

A per során számtalan példa volt arra, hogy a vádlott félinformációk alapján felállított teóriákat adott elő. Mesét szőtt a hét évvel ezelőtt megélt történésekből. A sértett olykor valóban teátrális volt a tárgyalási szak kezdetén, és aki csak felületesen ismeri az ügyet, talán máglyára is vetné. Azonban a szakértők az ő állításait támasztják alá külön-külön és összességében is. Brutális, több hónap alatt előkészített emberölés kísérletének képe bontakozott ki a már közel 150 tárgyalási napon. Tény, hogy a vádlott két alkalommal is megbukott a hazugságvizsgálaton, míg a sértett egyszer sem. A bíróság által kirendelt szakértők a vád álláspontját támasztották alá. Bár a védelem minden létező eszközzel próbálta annulálni a szakértőket, nem egy esetben sikeresen ki is záratta őket.

Az ügyben két magánszakértő is részt vett a vádlott felkérésére. Az egyik egy orvosszakértő, aki a sérülések mechanizmusáról mondott szakvéleményt, de inkább az előző szakértői anyag fricskázásával volt elfoglalva, és semmilyen konkrétumot nem írt le. A másik egy nagy tekintélyű nyelvész, aki a sértett állítólagos kijelentéseit magyarázta. "Bocsánat, Gyuszikám". Merthogy a vádlott több tanúja is azt állítja, hogy a sértett a tett után többször is bocsánatot kért a vádlottól, ami azt jelenti a nyelvész szakértő szerint, hogy a sértett valójában az elkövető.

Azonban a bizonyítási eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a bocsánatkérés valóban elhangzott-e. Pont azok nem hallották, akik a sértett mellett voltak közvetlenül, de az utca másik oldalán álló két nő és egy, az infúziós üveget állva fogó polgárőr hallotta. A sértett mellett guggoló, a fejétől körülbelül 20 centire lévő mentő szakápoló nem hallotta, és a későbbi vádlott sem. Az is érdekes, hogy erre a mozzanatra csak jóval az eset után merült fel adat. A magánszakértő egyébként olyan hangfelvételt is szakértett, melyben a bíróság által kirendelt hangszakértő kimondta, hogy a mondat nem hangzott el, vagy nem úgy hangzott el, ahogy azt a vádlott hallani vélte.

A magánszakvélemény megállapításai alkalmasak lehetnek arra, hogy a vád véleményét aggályossá tegyék, annak bizonyító erejét lerontsák, és ellentmondás esetén indokolt a két szakértő együttes meghallgatása is. A védelem erre is tett indítványt, azonban a bíró ezt elutasította.

Az ügy folytatásában a vádlott mondja el az utolsó szó jogán észrevételeit. Úgy tudjuk, hogy a több napra tervezett "utolsó szó jogán" újra rá kíván mutatni ártatlanságára.

Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti. Ebben kötetlenül nyilatkozhat felelősségéről, újra hangsúlyozhatja az enyhítő körülményeket. A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetőleg az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.

- FrissMédia -