Vannak olyan tájszavak, melyek a köznyelvben is elterjedtek, így ma szinte mindenki ismeri őket, de olyanok is akadnak, melyek megmaradtak egy-egy tájegység saját kifejezésének. 1838-ban jelent meg az első kötet, melyben összegyűjtötték a tájegységek saját szavait. Ez a Magyar tájszótár volt, 10.000 szóval, melyeknek eredetét és jelentését is megtalálhatjuk a kötetben. Azóta a nyelvészek újabb és újabb tájszótárakat alkottak meg, így már gazdag szakirodalma van a területnek. Cikkünkben olyan tájszavakat és régies kifejezéseket gyűjtöttünk össze, melyek ritkábban fordulnak elő a köznyelvben, így ismeretük igazi kihívást jelent.

Adamaskő: gyémánt

Traktél: fogadó

Azsag: piszkafa

Napa: anyós

Pacuha: rendetlen

Ugorgyán: szivárvány

Dalmahodik: hízik

Pekvanc: holmi

Honcsok: ürge, vakond

Murok: sárgarépa

Tankó: buta ember

A magyar nyelvi kultúra ápolásáért indított rovatunkat a Magyar Nyelvőr Alapítvány együttműködésével készítjük.