A tragédia egy jól kivilágított, táblákkal egyértelműen jelzett útszakaszon történt, ahol a megengedett legnagyobb sebesség mindössze 30 km/óra. A rendelkezésre álló információk szerint az 1975-ös születésű B. Zoltán teljesen szabályosan, a zebrán haladt át, és már majdnem elérte a túloldalt, amikor egy nagy sebességgel érkező Mercedes elgázolta.
Az ütközés ereje félelmetes volt: a férfi a gépkocsi bal elejének csapódott, majd a szélvédőről mintegy 50 métert repült, mielőtt az aszfaltra zuhant. A gázoló autóban a rendőrök egy gáz-riasztó fegyvert is találtak, melynek jogszerűségét jelenleg is vizsgálják, a 24 éves sofőrt pedig mintavételre előállították.

A közeli hajléktalanszálló dolgozói a zárt ajtók mögött is hallották a hatalmas csattanást. Amikor kis siettek, szívszorító látvány fogadta őket: a fiatal sofőr sokkos állapotban, kétségbeesve állt az autója mellett, de ahelyett, hogy segítséget hívott volna, telefonon az édesapját tárcsázta.
"Úgy láttuk, hogy a gépkocsi vezetője valakinek telefonált, de mint kiderült, nem a mentőknek szólt, hanem az apjának, hogy baj van" – emlékeztek vissza a szociális munkások, akiket a sofőr sürgetett, hogy tegyenek valamit. A dolgozók a diszpécser utasításait követve azonnal megkezdték az újraélesztést, de Zoltán szervezete a súlyos sérülések miatt feladta a küzdelmet.

Zoltán élete nem volt könnyű, az sors alaposan meggyötörte. Közel tíz éve élt az utcán, és bár korábban a legkeményebb fagyokban is a hóban aludt, az utóbbi másfél évben elindult a felépülés útján. Rendszeresen bejárt a szállóra tisztálkodni, és az éjszakáit már biztonságban töltötte.
Mindenki ismerte őt a környéken; 50 forintos flakonok gyűjtéséből tartotta fenn magát. A baleset után a gyűjtött műanyag palackok némán gurultak szét a véres aszfalton, jelezve: tulajdonosuk már sosem ér célba.
A szállón élőket és a gyerekkori barátokat mélyen megrendítette a hír. Egyik régi iskolatársa, aki biciklivel érkezett a helyszínre, alig hitte el, mi történt.
"Persze, én ott laktam, én nem is tudtam, én most hallottam, hogy ő ütött el valakit. Megdöbbentett, mert a gyerekkori barátom volt, az iskolában is barátkoztunk" – mondta elcsukló hangon.
A lakótársak szerint Zoltán – vagy ahogy sokan hívták, Zoli – tisztelettudó, csendes ember volt. "Sajnos egy nagyon jó, áldott ember volt a lakókkal is. Nagyon áldott, jó ember volt" – tette hozzá egy másik ismerőse. Úgy tudni, Zoltánnak egy testvére és gyermekei is vannak, akiket most a rendőrség próbál értesíteni a felfoghatatlan veszteségről.