A csűr hatalmas terét lampionok világították meg, amelyek akkor főként disznóhólyagból készültek, bennük pedig gyertya világított. Egy ilyen kiszáradt hólyag fala azonban valahogy tüzet kapott a benne levő gyertyától. Gyorsan terjedt a tűz, a tetőszerkezet égő darabjai kezdtek aláhullani. Az emberek pánikba estek, az oldalt levő ajtón próbáltak először menekülni, de az csakhamar teljesen betorlódott a menekülőktől. A csűr egyik végében levő kapu használhatatlan volt, mert ott állt a zenekaroknak állított nagy dobogó, a szemben levő kapu előtt pedig számtalan nehéz lóca volt.

Az egykori tragédia helyszínén emlékoszlop jelzi a 108 éve történt pusztító tűzvészt.

Egy korábbi járási főszolgabíró egy rendeletet adott ki, melynek értelmében előírták az épületekre illetve az építkezéseknél, hogyan szabályozzák a korai tűzvédelmet. Így egy háztulajdonos, köteles volt a tetőzetig érő létrával, tűzhoroggal, szikracsapóval, két vödörrel, egy lámpával és megfelelő mennyiségű vízzel rendelkezni. Ugyanakkor vita volt a körül is, hogy önkéntes, vagy köteles tűzoltósági formát válasszanak. 1911. április 22-ei közgyűlésen elhatározták, hogy két képviselő tegyen kísérletet tűzoltóságok társadalmi úton történő létesítésére, és ha ez nem sikerül, akkor a képviselő testület gondoskodjon a köteles tűzoltóság felállításáról. Még ez év nyarán több felé megtörtént az önkéntes tűzoltó egyletek megalakulása. A különböző szakmai versenyek is hozzájárultak a hatékony és szakszerű beavatkozásokhoz. A korai fejlődés azonban nem volt töretlen, hiszen néhány év múlva, az első világháború kitörésével nagyon sok tűzoltót besoroztak. Az igazi tűzvédelmi fejlődés, csak a második világháborút követően indulhatott meg.