A Nyíregyházi Törvényszék elsőfokú ítéletében bűnösnek találta B.A. vádlottat emberölés bűntettében, amelyet a Debreceni Ítélőtábla helybenhagyott, így az jogerőre emelkedett. A tényállás szerint az asszony egy 12 centiméter pengehosszúságú késsel két szúrást ejtett az élettársán, amelyek közül az egyik halálosnak bizonyult. A bíróság nem fogadta el a jogos védelemre való hivatkozást, mivel az indokolás szerint a vádlottat nem fenyegette közvetlen támadás, és a házban más felnőttek is tartózkodtak, akiktől segítséget kérhetett volna. A bíró hangsúlyozta: „Ha valakit közvetlenül fenyegető veszély ér, a természetes reakció a segítségkérés - nem az, hogy kést ragad.”

Az erős felindulást szintén elutasította a törvényszék, mivel a konfliktust egy hosszabb ideje tartó, elhúzódó feszült állapot részének tekintette, nem pedig hirtelen kialakult vitának. Baogh A. esetében az igazságügyi szakértők megállapították, hogy az asszony a cselekmény pillanatában „regresszív indulati reakcióval járó tudatszűkületben” volt, de ez nem zárta ki a beszámíthatóságát és a felelősségre vonhatóságát. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe B.A. beismerését, megbánását, büntetlen előéletét és három kiskorú gyermekéről való gondoskodását , míg súlyosító körülményként értékelte, hogy a bűncselekményt közeli hozzátartozó sérelmére követte el. Így a tízéves középmértéknél enyhébb, hat év börtönbüntetést szabtak ki rá.

Zárt ajtók mögött: másfél évig tartó drogos pokol

A büntetését hamarosan megkezdő édesanya a tragédia helyszínén adott megrázó interjúban beszélt arról a háttérről, amellyel elmondása szerint a bíróság nem foglalkozott mélyrehatóan: élettársa súlyos kábítószer-függőségéről. Az elhunyt férfi aktív szerhasználó volt, akinek a kiszámíthatatlan viselkedése rettegésben tartotta a családot. B.A. elmondása szerint a férfi által fogyasztott anyagok olyan összetett vegyi koktélok, gyógyszerek és mérgek elegyei voltak, amelyeket a vérteszt ki sem tudott mutatni. Az asszony döbbenetes részleteket is megosztott a helyi tarthatatlan állapotokról: „A fiatalságok Nagydoboson mind a mai napig úgy járnak vérplazmázni, hogy be vannak kábítószerezve. Ők ahogy fogyasztják, ugye nem tudnak dolgozni... hanem inkább elmennek vérplazmát adni, de úgy, hogy be vannak állva.”

A családon belüli erőszak mindennapos volt, a férfi ráadásul fizikailag is hatalmas fölényben állt, hiszen legalább két fejjel magasabb volt az asszonynál. B.A. elcsukló hangon mesélt a fizikai bántalmazásokról: „Nem mertem elmondani... a karomon az égés a mai napig látszik, ezt úgy csinálta, hogy hajnali órákban volt... belemártotta a cigit.” Az édesanya korábban egy esküvői cégnél dolgozott jó fizetéssel, és a rajta lévő kék foltokat, sérüléseket rovarcsípésnek vagy munkahelyi balesetnek hazudta a saját édesanyjának, hogy ezzel is védje a bántalmazóját.

„Tűrjek, szenvedjek, mert ő ugyanebben a hajóban élt”

Az interjúból kiderül, hogy az asszony többször is kétségbeesetten próbált segítséget kérni a férfi családjától, különösen a volt anyósától, hogy a fia kapjon szakorvosi segítséget. A volt anyós azonban elutasította ezt, sőt a vádak szerint maga is asszisztált a fia függőségéhez, mivel a fia pénzéből vásárolta neki a kábítószert. Amikor B.A. jelezte, hogy képtelen tovább elviselni a folyamatos bántalmazást, az anyós megdöbbentő választ adott: „Az volt az anyós válasza, hogy én tűrjek, szenvedjek, mert ő ugyanebben a hajóban élt.”

A tragédia napján is a volt anyós hergelte fel a fiát, aki a konyhai asztalnál drogozott, majd a kocsiban hazáig brutálisan verte az asszonyt, miközben az édesanya a háttérben csak kacagott a bántalmazáson. Ez a rendszerszintű elnyomás és erőszak durván másfél éven keresztül határozta meg a mindennapjaikat.

A végzetes éjszaka és a gyermekek nevetésbe fojtott rettegése

A végzetes napon a férfi a vitát követően a gyermekeket az ágyra dobálta. Amikor az anya kérte, hogy a kicsiket ne bántsa, egy hatalmas pofont kapott, majd a földre zuhant, ahol a férfi többször megütötte a fejét. Az asszonynak a sokk és a bántalmazás miatt a konkrét szúrásról nincsenek emlékképei, csak arra emlékszik, hogy a ruháján lévő foltok alapján tehetetlenül rogyott össze. Amikor a bíróságon lejátszották a segélyhívás hangfelvételét, az asszony teljesen összeroppant a tárgyalóteremben.

A pár három kiskorú gyermeket nevelt, akik közül az egyik tartósan és súlyosan beteg. A gyermekeket jelenleg a szintén beteg nagymama neveli, és mindannyian szakpszichológushoz járnak a traumák feldolgozására. Az édesanya elmondása szerint a kicsik egyáltalán nem hiányolják az apjukat, bennük csak a borzalmas emlékek maradtak meg, például amikor az apa torkon ragadta az anyjukat.

Az interjú egyik legmegrázóbb része az volt, amikor B.A. felidézte a kislánya védekezési mechanizmusát: „Abigél felült az ágyra és meditált, szép dolgokra próbált gondolni... és hangos nevetésben tört ki. És egyik alkalommal a sértett ezért pofon is vágta Abigélt.” Most, hogy az édesanyának börtönbe kell vonulnia – amiből a korábbi házi őrizet miatt körülbelül egy év már letöltöttnek minősül –, a legnagyobb gyermeke sírva fakadt: „Anya, ez nem igazságos.” A kisfia pedig azzal nyugtatta, hogy ő a világ legjobb anyukája.

Halálos fenyegetések a temetés óta

B.A. az élettársa temetésére sem tudott elmenni, mivel a férfi családjától, konkrétan a fivérétől súlyos, nyomtatásban is rögzített halálos fenyegetéseket kapott. A fenyegetés szerint a bosszút azon fogják végrehajtani, aki az asszonynak a legkedvesebb – az édesanya szerint ezzel a legidősebb lányát vették célba. Úgy tudni, a férfi hozzátartozói egy lőfegyvert is beszereztek, és megfogadták, hogy aki a temetőbe mer lépni a vádlott oldaláról, azt fejbe lövik. Az asszony azóta is folyamatos megszégyenítések és fenyegetések kereszttüzében él.