A lakosság körében az utóbbi időben elterjedt az a téves vélemény, miszerint a Duna felső szakaszán még bőven van víz, ám Magyarországon rosszul gazdálkodnak vele, ezért szárad ki a meder és dőlnek meg a negatív rekordok. Egy másik, szintén gyakran felvetődő tévhit szerint a felvízi országok szándékosan "visszatartják" a Duna vizét, emiatt alakult ki a kritikus hiány.

A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy a Duna egy nemzetközi vízfolyás, így egyetlen állam sem rendelkezhet a vízkészletével korlátlanul. A folyó vízkészletének használatát szigorú, többszintű szabályozás határozza meg, amely magában foglalja a nemzetközi egyezményeket, az európai uniós jogszabályokat, a kétoldalú államközi megállapodásokat és a nemzeti vízgazdálkodási előírásokat is.

Zsinórüzem és gátak: Hova tűnik a víz?

A hatóságok tájékoztatása rávilágít a folyamat pontos működésére:

"A Duna aktuális természetes vízhozamát úgynevezett zsinórüzemben vezetik tovább, vagyis a beérkező vízmennyiséget lényegében változatlanul bocsátják tovább az alvízi szakaszokra."

A jelenlegi természetes vízhozam azonban sajnos minden korábban mért értéknél alacsonyabb. Noha a vízlépcsők rövid távon képesek a vízhozam időbeli kiegyenlítésére vagy átmeneti tározására, a Duna teljes vízkészletét tartósan nem tudják visszatartani. Hosszabb időléptékben a beérkező természetes vízhozamot tovább kell vezetniük a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően.

A rendkívül alacsony vízállás elsődleges oka valójában a vízgyűjtő területén kialakuló súlyos csapadékhiány és az ebből következő alacsony természetes vízhozam, nem pedig a gátak tartós vízvisszatartása. Ausztriában ugyan 12 db duzzasztó működik, amelyek rövid távú megoldást lehetővé tesznek, de a klímaváltozás okozta sokkot alapjaiban ezek sem tudják megoldani.

Védtelenül a kiszáradás ellen?

Magyarországon a Dunán jelenleg nem működik olyan vízlépcső, amely lehetőséget biztosítana a nagyvízi időszakokban a vízkészlet felhalmozására, valamint az azt követő szabályozott vízpótlásra.

Ennek következtében a hazai Duna-szakasz vízjárása közvetlenül követi a rendkívül alacsony természetes vízhozam alakulását. Ez a kiszolgáltatottság vezetett a jelenleg tapasztalható, történelmi léptékű kisvízi vízállások kialakulásához.